Mikor jön el az a pont, amikor egy állampolgárnak kötelező kimenni az utcára, hogy hangot adjon a véleményének?
Amilyen egyszerű a kérdés, olyan többtényezős egyenlet a válasz. Ideális esetben, ha egy országban minden az, aminek látszik, nem kell túlzottan sokat töprengeni ezen a kérdésen. Amikor a hazugság, a civil, a megszorítás szavak tartalma nagyjából világos, akkor indul hazánk agilisabb fele TV-székházat gyújtani, köz- és magántulajdont rongálni, hiszen erre az előbb említett szavak „feljogosítják".
Node! Mi a helyzet akkor, amikor a hazugság valójában siker, a civil valójában közpénzelt kormányzati propagandaszerv, és a megszorítás szimplán csak a „külföldi, álnok háttérhatalmak támadásait visszaverni igyekvő intézkedések a gazdasági szabadságharc következtében"? Nos, ilyenkor érzel a lelked mélyén valami kellemetlent. Demoralizáltságnak hívják. A tudatalattid ugyanis tisztában van vele, hogy ezekkel a fogalmakkal már korábban is találkoztál. Bár más volt a csomagolás, de az íz nem véletlenül azonos.
Új hozzászólás