Kádár népe újabb és újabb szabályokat követel, hogy kijátszhassa azokat. A különféle szervek és testületek pedig készséggel sietnek óhaját kielégíteni.
"Közös cselekvésre csak ott van mód, ahol az egyén bízik magában, és ezért bízik abban, hogy a másik is ezt teszi, tehát bízik benne is. Európa egyik legindividualistább helyén - az Egyesült Királyságban - működnek a legerősebb szakszervezetek, éppen az előbbi okból. Mi viszont a kádári kiskapuk rendszerében nem bízhatunk egymásban, mert legföljebb abban bízunk, hogy a szabályok ránk végül nem fognak vonatkozni, csak a többiekre. Dühönghetünk a trafiktörvényen, átkozódhatunk a legagyamentebb előírások felett, kesereghetünk a magánszféra megsértésekor, de mindez csak következmény.
Jó, ha tudjuk, hogy elszámolni valónk elsősorban nem a túlszabályozó és túlterjeszkedő állammal van, hanem egymással."
Hont András írása a hvg.hu-n >>>
Új hozzászólás