Kitálalt a Kossuth-díjas színművész – megrázó dolgok történtek a Nemzetiben

Udvaros Dorottya a Nemzet Színésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja rendkívüli interjút adott, melyben egyebek mellett arról beszélt, hogy mit tapasztalt a Nemzeti Színházban. 

A belső vizsgálat egy látszatesemény volt, lehetett tudni, hogy azt fogja megállapítani, hogy nem fogunk egy személyi felelőst találni. Egyet nem is lehet találni, többet viszont igen. Elsősorban a darab rendezőjét és a színház igazgatóját, természetesen” – fejtette ki  Udvaros Dorottya a Partizán YouTube-csatorna műsorában. A hosszú beszélgetést a Telex szemlézte. 

Udvaros Dorottya azt válaszolta, egy intézményvezető soha nem bántódhat meg, de hogy pontosan mi Vidnyánszky Attila igazgató problémája, azt ő sem tudja. Elmesélte, hogy a társulat is megosztotta az igazgatóval, hogy milyen hátrányai vannak annak, ha túlságosan keveset játszanak egy-egy előadásból.

„Ha egy bemutató után nem játsszuk el a darabot hatszor-nyolcszor, akkor örökre beugró maradok benne, és egy reszkető félelem marad bennem.” – utalt Udvaros a Nemzetiben történt balesetre. Elmesélte, hogy az eset utáni első társulati ülésen a kollégáival többen is kritikával éltek az igazgató felé, az ezt követő társulati ülésen viszont már az látszott, hogy semmilyen fogadókészség nincs a felvetéseikre. Azt Udvaros sem gondolja, hogy Vidnyánszky lemondása színjáték lett volna, de azt elképzelhetőnek tartja, hogy a hatalom végül „nem engedte el ”.

Hogy miért bontották el még a baleset estéjén a díszletet, és a rendőrséget miért csak ezután értesítették, Udvaros Dorottya azt mondta, erről nincs tudomása, de érzése szerint azért, mert hibás volt a díszlet. Arra közbevetésre, hogy így akarták-e eltüntetni a baleset kiváltó nyomait, a színésznő azt válaszolta: lehet.

„Én azt reméltem, hogy ez a színház mindent el fog követni, hogy ez a két ember lelkileg és fizikailag is minél hamarabb túlkerüljön ezen a traumán, de nem így történt.”

- fogalmazott Udvaros szerint a két kollégája azóta sem kapott semmilyen anyagi kompenzációt: ahhoz, hogy a biztosító fizessen nekik, az intézménynek el kellene ismernie, hogy munkahelyi baleset történt, de a színház ezt tagadja. Pedig a fizikai sérüléseiken túl jelentős lelki megrázkódtatás is érte őket, Udvaros Dorottya szerint Horváth Lajos Ottó, aki egyébként szintén jelezte Vidnyánszkynak korábban, hogy veszélyes a Rómeó és Júlia díszlete, mert nem látja, hová lép, mostantól az épületbe sem akar bemenni. A művésznő szerint „az, hogy eddig nem történt baleset, csak a csodának köszönhető”.

Udvaros Dorottya Fotó MTI/Szigetváry Zsolt 

Ő például már Az ember tragédiája előadásában is szemtanúja volt, ahogy többméteres díszletelemek dőltek és csúszkáltak, miközben több színész is a színpadon volt. A színésznő szerint a problémát nemcsak ő, többen is jelezték Vidnyánszkynak, az a színész pedig, aki fönt állt a díszleten, azonnal fel is mondott. „Mikor a (kolléga) megkérdezte, hogy kapok-e bármi biztosítékot, hogy ez nem fog többet megtörténni, azt a választ kapta, hogy nem. Úgyhogy ő elment.” Ekkor hangzott el a mondat is az igazgatótól, hogy a színház veszélyes üzem, de Udvaros szerint a legkegyetlenebb mondat mégis az volt, hogy: „a színész tanulja meg használni a díszletet”.

Amikor Vidnyánszkyval utoljára beszélgettek, Udvaros megkérdezte tőle, nem akar-e inkább hátrébb lépni a hatalmi pozíciótól, és visszatérni az alkotói élethez, az igazgató nem válaszolt, de a színésznő szerint olyasmit sugallt, hogy nem teheti. Hogy Vidnyánszky foglya lett a hatalomnak, vagy az ambíciói fordultak ebbe az irányba, azt Udvaros szerint senki nem tudja megmondani.

Udvaros Dorottya egy május elején megjelent interjúban árulta el, hogy Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését a Nemzeti Színházban, ezért 22 év után távozik onnan.  A riporter kérdésére, hogy kettejük viszonyában hol történt törés: az SZFE vagy a mesterei, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor melletti kiállásakor, Udvaros azt mondta, nem tudja, azt mindenesetre érezte, hogy ezek azért nem voltak csillagos ötösök a bizonyítványában.

Ahogy az sem, hogy a baleset után a sajtó kérdéseire rögtön leszögezte, hogy egy ilyen baleset nem a színész hibája, és Udvaros szerint különösen nem eshetett jól Vidnyánszky Attilának, amikor ezután a Telexnek azt nyilatkozta: „ha nem találtak felelősöket, tessék szíves tovább keresni, ne tessék mismásolni”.

Éreztem, hogy vannak már a bűnlajstromon sorakozó dolgok

– mondta, és számított is valamilyen következményre. (Az igazgató Udvaros távozásának hírére és a közéleti kiállásaira reagálva egy interjúban úgy fogalmazott: tíz éve következmények nélkül nézi végig, ahogyan Udvaros hangot ad a politikai meggyőződésének.) A márciusi szerződtetési tárgyaláson viszont már teljesen higgadtan hangzott el az igazgatótól, hogy mostantól vendégművészként számít rá.

Hogy Vidnyánszky Attila csak mint a hatalom embere volt jelen, és nem mint a színház első számú vezetője, Udvaros szerint csak az utóbbi időben érzékelte a társulat igazán. Azt hangsúlyozta viszont, hogy a próbákon soha nem tapasztalt hatalmi visszaélést Vidnyánszky részéről, ott kifejezetten udvarias volt, bár szerinte nem kell ahhoz kiabálni, hogy érzékeltetni tudja másokkal, hogy ő van hatalmi pozícióban. Amikor viszont a színészek azt kérték, hogy igazgatóként védje meg őket egy agresszívan viselkedő rendezőtől, nem kaptak segítséget.

A beszélgetésben kitértek arra is, hogy Vidnyánszky miért nem hívta fel a Nemzet Színészének frissen megválasztott Kulka Jánost, Udvaros azt valószínűsíti, hogy az igazgató egyszerűen nem értett egyet a döntéssel. Azt, hogy a „három udvarias mondatot” sem mondott el, szerinte nemcsak Kulkát, de valamennyi Nemzet Színészét fájdalmasan érte.