Ha én cigány lennék

"Ha én a cigányok többségéhez tartoznék, akkor a gyerekemet mélyszegénységbe szülném, és neki elenyésző esélyei lennének arra, hogy onnan kitörjön. A gyerekvállalás szépségeit ecsetelők és a magyar fogyásán búsongók tanácsára persze nem szabadna szülnöm, de hát miután ők sem azt teszik, amit mondanak, felteszem, ez a morális parancs rám sem áll. A gyerekem nagy valószínűséggel elcigányosodott iskolába járna, ami Nyugat-Magyarországon elviselhető, keleten pedig olyan körülményeket jelentene, amelyek közé jóérzésű szülő nem szívesen engedi a szeme fényét. Az is könnyen lehet, hogy a falumból az önkormányzati busz a cigányokat a szomszédos cigányiskolába, a nem cigányokat pedig két településsel odébb, az "integrált" suliba vinné be minden reggel."

Igaz varirmag?

S...ka Tegnap

"...aki a már meglévő gyermekének sem tud tisztességes ételt és öltözéket biztosítani, az vajon miért szül továbbiakat?"

Mert ebben szocializálódott, így nőtt fel, ezt látta követendő példának. Nagyjából e szerint él és viselkedik a legtöbb ember.
Ritka az, amikor szembemegy az otthonról hozott mintával.

Cikkel kapcsolatban:

elég az, ha csak a többségi társadalom viszonyulásában, (elmaradó) intézkedéseiben keressünk a hibát? Nem kellene maguknak a cigányoknak összefogniuk és kivívni a saját életüknek, iskoláztatásuknak stb. megfelelő változtatásokat?

De, legalább képviselőiknek a mostaninál erőteljesebb hangon kéne megszólalni. Most nemigen hallatni, olvasni ilyesmiről."

Talán a jelenlegi hatalom jegelte a témát a jobbik miatt?

Nyilvánvalóan saját ügyének előmozdítása érdekében Mohácsi Viktória az elmúlt hetekben-hónapokban egyebek mellett a következőket nyilatkozta a CBC kanadai közszolgálati tévének és a Reutersnek (magyarul itt):

- "roma származása miatt gyülőletcsoportok, sőt, a hatóságok üldöztetésének lenne kitéve, ha visszatérne Magyarországra";

- "Magyarország nagyon közel van a polgárháborúhoz. De az biztos, hogy a mi népünk áll majd a vesztesek oldalán, mert nincsen pénzünk és nincsenek fegyvereink";

- "az előző szocialista kormány úgy döntött, hogy eltitkolja a romagyilkosságokkal kapcsolatos információkat. Ez az információ – ha egyszer a nyilvánosság elé kerülne – a gyilkosságokhoz köthetne egy-egy állami tisztviselőt";

- "e bűncselekmény-sorozattal összefüggő információi miatt veszélyben van, és 15 év börtönt kockáztatna, ha ezekről az ügyekről beszélne";

- "Miközben biztonságban érzem magamat Kanadában, nagyon jól tudom, hogy a magyar titkosszolgálat hosszú karja itt Kanadában is elkaphat. De nem akarom, hogy esetleg a népem, vagy édesanyám és mások is a gyilkosok áldozatai legyenek."

Magyarország természetesen igencsak távol áll attól, hogy akár a romák, akár a többségi társadalom számára jogi vagy gazdasági értelemben "biztonságosnak" nevezhessük. (Egyébként még a kormányzat is abból indul ki, hogy úgy félmillió polgártársunk hagyta el az országot az elmúlt években, már régen nemcsak az orvosok meg a nővérek, romák és nem romák.) Véletlenül se védjük meg a kormányzat álságos "felzárkóztató" retorikáját, amely mögé bújva simán elnéz önkormányzati, egyházi iskolákban szegregációs helyzeteket. És persze véletlenül se becsüljük le a rasszista gyűlöletcsoportok on- és offline ténykedését.

Mohácsi története megközelítőleg sem hasonlítható volt munkatársa, Radics József esetéhez, aki szintén Kanadában próbált menekültként szerencsét, öt éven át. Mint az a Népszabadságnak adott szerény, méltóságteljes interjújából szinte mellékesen kiderül, elég nyomós oka volt...

Mohácsit szépen felépítették, nem is lenne vele semmi baj, csak a cigánygyilkosságokat ne emlegetné.

Mohácsi története megközelítőleg sem hasonlítható volt munkatársa, Radics József esetéhez, aki szintén Kanadában próbált menekültként szerencsét, öt éven át. Mint az a Népszabadságnak adott szerény, méltóságteljes interjújából szinte mellékesen kiderül, elég nyomós oka volt elmenni innen: elgázolták a családját Budapesten. "A hatéves kislányom meghalt. Két másik gyermekemnek eltört a térde. A feleségem olyan sérüléseket szenvedett, hogy tizenkilenc hónapig nem bírt lábra állni. A gyerekek féltek kimozdulni. A házban csak mi voltunk cigányok. A kisebb gyerekeimre ráengedték a pitbull kutyát. Folyton az járt az eszemben, még hány gyermekemet kell elveszítenem." Ezzel együtt Radics József úgy döntött, hazajön.

Azt az egyet ugye nem mondhatjuk, hogy a szabadságot választotta.

hvg.hu/velemeny/20130621_Mohacsi_Viktoria_tundoklese_es_bukasa?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201306