Volt egyszer egy Orbán Viktor

Igor Janke Orbán-könyvét csak véletlenül kaptam le a Déli pályaudvari könyvesstandról, de a strandon simán működik úgy, mint egy közepes ponyva. A strandon kívül viszont? Elképesztő baromság. Egy jó újságolvasó a sportrovattal kezdi az olvasást, egy jó író pedig mi másra fűzhetné fel hőse jellemrajzát, mint a focira? Viktor – ahogy Janke meghitten emlegeti főhősét – jellemét is rengeteg labdarúgó-metaforával ismerjük meg, úgy politikusilag, mint emberileg. A focin keresztül értette meg a magyar emberek lelkét, a fociból tanulta meg, mi a munka, a kitartás, hogyan működik a politika. És nem mellesleg kisgatyára vetkőzve derül ki róla a csapattársak számára, hogy az a Viktor, aki lejön ide, az nem ugyanaz, mint akit a tévében látni. Normális pasas. Olyan, mint közülünk bárki.. A közismert fociőrület mellett az is kiderül, hogy Viktor rajong a westernért, elmondása szerint legalább 15-ször látta a Volt egyszer egy vadnyugatot, ami azért nem vall rossz ízlésre. A western-allegóriába...