Költészet napja – beszélgetés Petőcz Andrással

– A líra meglátásom szerint egy különösen érzékeny hangnem, talán ez áll a legközelebb a zenéhez. Miért választottad alkotói munkád egyik meghatározó formájának a verset? – Eddigi, mintegy 30 éves kötői-írói pályám meghatározó műfaja a líra. Valóban, nagyon is közel áll a líra a zenéhez, és számomra ez különösen fontos, mert én éppen a zeneiséget szeretem igazán mindabban, amit versnek nevezünk. Eddigi munkáim sokban kapcsolódnak a zenéhez, a ritmushoz, a hang sajátos kifejezőerőjéhez. Ezért is a ritmus legkülönbözőbb formái jelennek meg verseimben, a szonettet éppúgy fontosnak éreztem, mint formát, mint a – látszólag – „ritmustalan” szabad verset. Sőt, éppen a zenei hatások kimutathatóak abban a törekvésemben, hogy mintegy „variációkat” írtam más költők, költőtársak vagy elődök verseire. Erről hosszan írtam esszéimben is, azt taglalva, hogy versben „variációt” írni, az hasonló, mintha egy zeneszerző komponál zenét egy témára, mondjuk, egy Bach-témára. A zenével való...