Volt okom ma a sírásra, aztán a dühre, az örömre. Az érzelmek totális kakofóniája viharzott bennem. Láttam ma egy fotót. Egy halott csecsemő fotóját. Egy éhen halt csecsemő fotóját. Magyarországon, 2014-ben halt embertelen, meg nem érdemelt halált ez a gyermek. Akkor, abban a pillanatban, nem voltak épp szavaim, gondolataim. Puszta érzésekben éltem meg, amit láttam. Most sem tudok róla beszélni. Képtelen vagyok értelmezni, nem lehet értelmezni. Anya vagyok. Anya vagy? Szülő vagy? Akkor tudod…
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Részvét, humánum, empátia? Egy szikrányi sincs bennük.