Csütörtökön a Fővárosi Ítélőtábla meghagyta a Székesfehérvári Törvényszék elsőfokú ítéletét, amely szerint a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítványnak ki kell adnia azoknak a beruházásoknak, megbízásoknak a szerződéseit, amelyeket a klubhoz beérkezett TAO-pénzekből finanszíroztak, írja a Magyar Narancs.
A döntés jogerős, nem lehet fellebbezni. A pert a DK indította.
Annyiban eltér a Fővárosi Ítélőtábla döntése a székesfehérváritól, hogy míg az első döntés szerint a társasági adókedvezményből a klubokhoz befolyt összeg közpénz, a mostani ítélet értelmében, azért kell megmutatni a szerződéseket, mert a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány egy közhasznú szervezet, amely közhasznú tevékenységet lát el, és ezt még az alapító okiratában is lefektette.
A Felcsútnak 15 napja van, hogy kiadja a szerződéseket, melyekből kiderülnek kiket bíztak meg pályaépítésekkel, vagy épp a legapróbb szolgáltatásokkal 2013 januárja és 2015 novembere között, ha azokat a társasági adókedvezményekből befolyó összegből finanszírozták.
A Magyar Narancs szerint a kiperelt szerződések összértéke akár az 5-6 milliárdot is túllépheti.
"Ha valaki az emberek vagyonát, azaz a közvagyont saját örömére herdálja el, az saját hazáját árulja el!" – nem én mondtam, hanem az az eszelős, cinikus, tudathasadásos, erdőszéli putriból a budai Várig kapaszkodott, elfuserált felcsúti géniusz mondta az ő szájából buggyant ki még 2010-ben. Amikor a fülkeforradalom heve még nem taposta el a jóérzés utolsó fosszíliáit benne. Hát mi folyik itt, elvtársak? Ha a stadionok maximális (nem 15, hanem 95%-os) kihasználtsági adatai indokolnák is, hogy hetente felhúzzunk egy újabbat, ami itt megy, az nem egyszerűen hazaárulás, az közönséges, népnyúzó bűncselekmény. Ez már nem az a szint, hogy legyintsünk egyet: ja, hogy még egy stadion?, azt hittem, valami komoly.
Hányszor kell még elmondani, felsorolni, egymás mellé rakni, összehasonlítani a lesújtó számokat, hogy megértse a fanatikus is: ezt a rengeteg sok pénzt, amit egy személyiségzavaros, súlyos szereptévesztésben élő ember hobbijára szétszór a kormány, azt tőle veszik el, lopják el, a megkérdezése nélkül dobják ki az ablakon. Hányszor fogják még két pofára kiröhögni és demagógnak nevezni azokat, akik tények alapján kérnek számon, akiket nem nyugtat meg a dagályos nemzeti humbug, a szabadságharc és a sehova nem vezető önérzetes toporzékolás? Miért kell üres és haszontalan stadionok
fenntartásra fordítani azt, amit utánpótlás nevelésre is ugyanakkora baromság? Mert lehetne persze magasztos az a cél, ha ez a mánia legalább a futball jövőjéről szólna. De nem arról szól, hanem a cégektől, vállalkozoktól kizsarolt milliókról, amelyek egyetlen ember beteges hobbijának kiszolgálása mellett valójában a holdudvar feneketlen zsebeinek kitöméséről.