Sírva fakadtak a diákmunkások a Tescóban

@karma1: Én nem kényszerítettem senkire semmit.
Viszont a véleményem fenntartom: az a nép, amelynek ifjai nem akarnak világmegváltók lenni, annak annyi.

@elnyomott: Fene tudja. Nem biztos, hogy a parttagok es az allandoan politikailag megnyilvanulok valtjak majd meg a vilagot, Magyarorszagot.
Szerintem az is sokat tesz a tarsadalonmert, aki rendesen dolgozik, es akkor megy utcara , amikor egy jo ugyert kell kiallni. Ehhez viszont nem kell semmilyen part tagjanak lenni. Az, hogy minden valasztaskor valamelyik part mellett kell voksolni, ez is megoldhato, hiszen ismerem a part programjat, amelyik erdekel.
Azokat vetem meg, akinek 2014-ben az egy programot jelentett, hogy "Folytatjuk" Mert ez volt a fidesz ossz megnyilvanulasa program ugyben...
Termeszetesen a Te velemenyed a Tied, az enyem pedig az enyem.

@elnyomott: A szolidaritás és a kiállás nem csak a fiatalokból hiányzik, hanem a szüleikből is. Márpedig kitől tanulnák ezt, ha nem tőlük? A szocializmus gyermeki ahhoz szoktak, hogy az állam elintéz mindent és nem szabad ugrálni. Azokban az országokban ahol kiharcolták a demokráciát és nem csak egy lezsírozott rendszerváltozás volt ott erős az emberekben a szolidaritás és a kiállás saját érdekeikért.

@human: Így igaz, de a Tesco nem a szocializmus gyermeke, ezért aztán tudniuk kellene a kapitalizmus szülöttjét, a sztrájkot jól kezelni.

@human: Az utolsó 15 évben volt már felnőttként tapasztalatom és azt láttam, hogy már nem intézett el mindenkinek mindent az állam a pártállamban. Nagyon sokan önállóan dolgoztak a boldogulásukért. A környezetemben volt az embereknek stabil de nem túl jól fizetett állása, mégis mindenki még ezen felül is hajtott a boldogabb létért mert ezt a jelentős többségnek nem teremtette meg az állam de nem is akadályozta számottevően az átlagemberek esetén.

Utólag derült ki, hogy egész jól megtanították nekünk a kapitalizmus természetét az általános iskolában és a gimiben, felnőttként pedig a középfokú foxi-maxin. A rendszerváltás után sokunknak az lett a meglepi, hogy a bőrünkön tapasztaljuk évtizedeken át mindazt amiről még a nyolcvanas években felnőtt dolgozóként úgy gondoltuk, hogy majdan a rendszerváltás utáni szabad világban, pláne a fejlett huszonegyedik századi EU-ban már elképzelhetetlen. Pl., hogy az ifjúságnak néhány kivételtől eltekintve halvány lila gőze sincs manapság arról, hogy mit jelent a hétköznapokban a szolidaritás és mire számíthatnak kívülről jött sztrájktörőként. Nagyon sajnálatos, hogy mindezt a gyakorlatban kellett megtapasztalniuk. Nemcsak egyedül az ő hibájuk, hogy szorult helyzetükben a síráson kívül semmi más nem jutott eszükbe.

@human: - az ország jövőjéről mondtál ítéletet.