TASZ: Súlyosan jogsértő a kormány Tarlós melletti kampánya

Az Alkotmánybíróság sem sieti el, vannak olyan ügyek, amikben több mint ezer napja nem döntött. Egy tök felesleges hivatal a köztársasági elnöki mellett. Egyedül a várba költözött potrohos irányít. A jogállam rég megszűnt, a demokrácia telibeszarva. A reggelinél elérakják a listát és két debreceni közt megoldja.
scontent.fbud1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/67107766_2627530120598749_6747423837110927360_n.jpg?_nc_cat=104&_nc_oc=AQl4qt_1xS468csW7OcW-0Wj4YVFmRfdpOLJ0JjHXBxkglEUx8hB6PJcBjM3vhcO15I&_nc_ht=scontent.fbud1-1.fna&oh=5f467173fcb8d040dec7ff2b91864ac1&oe=5DC94E01

@Eladott Ország: Ez a kép a mai nap csúcsa! Nagyon tetszik!

De hát ez egy jogállam..., ami azt jelenti, hogy minden jog a fideszé. Magyarországon 2019-ben a pártállam kormányhoz és csatolmányaihoz tartozóknak bármihez joguk van. A maradék szörnyülködjön, kussoljon, dolgozzon, mint egy rabszolga, ha van hol, és vegye tudomásul, hogy a tíz éve percemberek mindent jobban tudnak, mindent nagyon magas keresztény értékek szerint sulykolnak, és cinikus pökhendiséggel osztják két kézzel az ideológiai tutit. Naponta magyarázunk, tipródunk, keressük az összefüggéseket, igyekszünk megtalálni a legalább bizonyos mértékig megnyugtató miérteket arra, ami körülöttünk történik. Hogy mitől vált természetessé az, amitől 10 éve talán még ökölbe szorult a kezünk. Hogy miként jutottunk el oda, hogy karba tett kézzel szemléljük (némelyek még csettintenek és toppantgatnak is örömükben), hogy miközben a felcsúti illetőségű antropológiai zsákutca és erkölcsi torprongy két dakota közmondással való öblögetés között elzavarja az értelmiséget a pusztuló Nyugatra, valójában sem ötlete, sem terve nincs az országgal. Kivéve, hogy a lopott vagyon mellé hogyan lehetne még többet lopni, azt hogyan kell eltüntetni és megvédeni. Egy örökösen frusztrált kisember megfogta az Isten lábát és azóta sem bírja elengedni az érzést, és ahol egy egészen felfoghatatlan nagyságú cselédmentalitású alattvaló hadsereg rágja szájba naponta, hogy az Istennek az a dolga, hogy Istent játsszon és elégtételt vegyen egy egész országon azért, mert a bántalmazó apja nem csak ünnepnapokon kergette a megterített asztal körül.
Ezt üzeni nekünk az eliten kívüli falusi gátlástalanság ideáltípusa, a széles nyilvánosság elől hermeneutikusan elzárt stúdiókba gyáván bemenekülő néptribun, aki rühelli az értelmiségieket, de mindig kéznél van egy lejárt szavatosságában is örökzöld dakota szellemesség, amivel a nép egyszerű gyermeke kompenzálni próbálja, hogy valójában egy ócska akarnok, akinek a hatalom nem eszköz, hanem pusztán önmagában vett megélhetési cél.