Itt az igazság!

Senki nem szeretne egyedül meghalni, egyedül leélni az életét, egymaga megélni az élet pillanatit vagy felnevelni a gyerekeket, vagyis senki nem akar magányos lenni. Azonban mindehhez egy társra van szükségünk. Egy társra, aki ott van a halálos ágyunkon, kezünket fogva és nyugtatva, hogy minden rendben lesz. Egy társra, aki végig kíséri az életünket, mellettünk van a boldog és nehéz pillanatokban is. Segít felnevelni a szerelmünk gyümölcsét, aki elfeledteti velünk, hogy mi is az az egyedüllét. De senki nem áll a fiatalok elé, hogy „Hallod, szívem. Nem lesz egy könnyű feladat, de azért ne add fel!” Nem figyelmeztetnek bennünket, a visszautasításokra, a veszekedésekre, a sok sírásra, és az egyéb szomorú dolgokra. Mindenki úgy van felkészülve a szerelem megkeresésére, mint az egyik legkönnyebb és legboldogabb feladatra. Hiszen ezt mutatják a TV-ben. Bemegyünk egy kávézóba, otthon felejtve a pénztárcánkat, de semmi baj, mert a sorban mögöttünk, pont a város leghelyesebb...