Előző posztja folytatásában is reagált a közvagyon elképesztő összegű kiszervezésére.
A valóságban ennél jóval többet loptak ki a közvagyonból egyetlen délelőtt. Ez csak az a pénz, amit részvényekben vagy más tulajdonrész formájában adtak a fideszes „vagyonkezelő alapítványoknak”. De ezen felül rengeteg, egyelőre felbecsülhetetlen értékű ingatlant és ingóságot kaptak, Lázár János például a mezőhegyesi ménesbirtokot kapta örökös hűbérbe. Ezt pedig innentől kezdve szabadon tovább is adhatják. Az úgynevezett alaptörvényt már jó előre módosították, hogy az alapítványokban landolt vagyon ne számítson közvagyonnak.
- írta.
Bár a „lopás” szóval lehet legegyszerűbben leírni ezt a helyzetet, valójában sokkal nagyobb a baj. Orbán Viktor megszüntette a modern államot. Innentől kezdve nincs szükség parlamentre vagy kormányra (a saját kabinetjére se, hiszen formailag annak sincs már befolyása a kiszervezett vagyon felett). Letisztult formájába jutott a magyar újfeudalizmus: kizárólag Orbán van és a személyes lojalitás alapján a kurátori székekbe ültetett urak, akiket valójában leváltani sem lehet.
- tette hozzá a bejegyzésében.
Fekete nap volt ez, de legalább már nem kell arról beszélgetni, hogy minek is nevezzük Orbán Viktor rendszerét!
Forrás:Facebook
Címlapkép:Facebook
28 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Végre ezt a szánalmas népet" Meglátta, illetve hát láthatja ma is. Mert a nép él, saját erejéből, ma is!
Orbán határrevíziós törekvéseinek az előszobája lenne a szerb nagy állam megvalósulása, amit az oroszok előszeretettel támogatnak, a törökök azonban a Balkán támadásaként élnek meg, ugyanis ez a kelet-európai övezet az ő védelmük alatt áll.
Olyan háborús konfliktust gerjeszt az orosz-szerb-magyar terv, amely a II., világháború óta nem fordult elő. De orbánnak semmi sem drága azért, hogy a történelemkönyvekbe írhassa magát, ami ugyan már meg is történt, csak nem Európa nagy átalakító mágusaként, hanem felcsúti, önjelölt "hadvezérként", akit a hazája ki- és elárulásáért " a saját népe küld a politikai süllyesztőbe - végleg.
A trianoni álom , a nagy magyar birodalom képe rovásírással, kipcsak vérrel és a többi hagymázas lózunggal oda kerül, ahová való: egy nemzet kórképei közé.
És Magyarországon a helyzet változatlan. Mindig is ilyen volt, és talán ilyen is lesz, egészen a nemzet végzetéig. Volt egy Mátyás, élt egy Petőfi, ja, igen, és felemelte a fejét Dózsa. Ennyi volt a melldöngető ezer éves államiság minden dicsősége. Mátyást megölték, és a magyar urak rögtön szétszedték , amit az egyetlen haladó királyunk felépített. Dózsa sorsát is megírták a nagyurak, a jobbágyok azóta is kétrétgörnyedve járnak - jobbágynép vagyunk, és már nem bízhatunk abban sem, hogy felbukkan egy Petőfi a sorainkban.
Talán azért, mert a jobbágysorsot csak együtt, egy-erővel, egy-akarattal tudjuk felszámolni.
Ha mi magunk válunk a szabadság megtestesítőivé, akkor megmenekülünk. De, ha nem, akkor ezért a népért úgyis mindegy.
(Senki-Se írta, és terjed, mint a „futó-tűz”…)
Talpra magyar, hív az urna!
Meg ne válaszd Viktort újra!
Kibírsz vele még négy évet…?
Ez a kérdés…! Válassz, kérlek!
Mi magyarok…, annyi mindent elcseszünk!
Elveszünk, ha nem maradt egy csepp eszünk!
Alkotmányunk véres kardja,
Hajszálon függ, rozsda marja.
Nevet rajtunk Európa:
"Lázadj már, te idióta!"
A magyarok szégyene, hogy kertelünk,
Felkelünk, de odacsapni nem merünk!
Nincsen jövőnk, csúf a múltunk,
Jelenünkből nem tanultunk!
Sírunk, hogy a sors lecsap ránk,
Nem hogy inkább, észbe kapnánk!
A magyarok kedvelik a bánatot,
Állnak, mint a vágóhídi állatok!
Fényesebb a lánc a kardnál…,
Fegyvert fogni mér' akarnál…?
Fogjál inkább papírt-tollat!
Valljad be az adót holnap…!
A magyarok jámborsága végtelen,
Képtelen ezt felfogni, az értelem!
Gazdaságunk, büszke gálya,
Nyugdíjpénzünk elment rája!
Lyukas csónak, nem gyorsnaszád,
Lapát helyett…, fogjunk kaszát!
A magyarok istenére, mit teszünk…?
Kik leszünk, ha hullámsírban itt veszünk?
A magyar név megint szégyen!
Nem mutat jól nagy mellényen!
Még hogy e nép vitéz, bátor…?
Mit keres itt a diktátor…!?
A magyarok istenére, mit várunk…?
Kit ámítunk azzal, hogy MI diktálunk?
Száz trafiknak egy a vége…,
Megy a Lázár bal zsebébe!
Jobb felől…, a Közgép tömi:
Ettől szép, a rabló-römi…!
A magyar nép önérzete szép dolog,
CBA-val jobban megy, a mélytorok!
Orosz testvér…, orosz atom…,
Levizsgáztunk! Pribék-szakon!
Büszke ránk az elvtárs, Putyin:
Soha nem nyert ennyit, mutyin!
Jövőnk múltján ötágú a szégyenfolt,
Vörösebb, a vérnarancs, már régen volt!
Hol sírjaink egykor állnak,
Nyugodt földet nem találnak.
Verejték lesz ott a harmat,
Ez a sorsa a magyarnak?
Új hozzászólás