Bár sok csodálatos emberrel találkozott a magyar egészségügyben, összességében a rendszerről nincs sok jó tapasztalata. Szerinte csak megszületni és meghalni ne kelljen ebben az országban.
A Partizán hétfő esti műsorának volt vendége Enyedi Ildikó filmrendező, aki a műsorban vallotta be, mi miatt nem jött elő 1999 és 2017 között egy nagyjátékfilmmel sem – írja a 444.
Enyedi Ildikó rendező-forgatókönyvíró új filmjének, A feleségem története című alkotásnak a budapesti Vasúttörténeti Parkban tartott sajtótájékoztatóján 2019. június 11-én
Fotó, címlapkép: MTI/Szigetváry Zsolt
A cikk szerint azt korábban is emlegette Enyedi erre a közel 20 évre utalva, hogy "ő bénázta el", hogy ennyi ideig nem dolgozott, de a hétfői adásban Gulyás Márton ezirányú kérdésére előbb azt mondta, hogy lehetett volna ügyesebb is, de aztán hozzátette, "és volt más is".
Két gyerekünk van, és volt egy harmadik is. Őt nyolc napos korában elveszítettük. Évekkel később egy nagyon-nagyon édes produkciós sofőrrel mentünk vidékre, és egy ilyen hosszú úton az ember elkezd beszélgetni személyesebb dolgokról is. Tudtam, hogy egy gyerekük van, fiatalok voltak még, ezért megkérdeztem, hogy nem akarnak-e még egyet. És mondta, hogy ők elvesztettek egy gyereket, és két lépésben beazonosítottuk, hogy ugyanaz az orvos volt, ugyanabban a kórházban. Utána el is tiltották őt.
- mondta el a 444 leirata szerint a Partizán műsorában Enyedi Ildikó.
A filmrendező arra is kitért, hogy mekkora traumát tud okozni szülés közben az embertelen rendszer.
Én a magyar egészségügyben csodálatos emberekkel találkoztam, csodálatos orvosokkal és ápolókkal, de azért ilyen csodálatosak valószínűleg, mert ahhoz, hogy ennek a rendszernek ne legyenek a részei, ahhoz emberi nagyság kell, igazi kiválóság. Durvaságra és lelketlenségre épít ez a rendszer, ez a patriarchális hierarchia, és senki nem beszél arról, hogy a magyar kisgyerekes családok zömében, akkor is, ha nagyon boldog és felszabadult az édesanya, de legtöbbször egy poszttraumás szindrómában lévő ember van a család közepén.
Enyedi szerint nemcsak a műhibák és a kirívó szemétségek sebzik meg az embert az egészségügyben, hanem a sok "pici szúrás", amelyek a terhesgondozástól a gyerek megszületéséig tartanak, ezek a méltatlanságok, semmibe vevések, kioktatások.
Ezt az ember mélyen eltemeti magában, és most is rossz lelkiismerettel beszélek róla. De egy abszolút traumatizált ember kapja meg azt az elképesztő hormonfröccsöt... Meg az életének a legboldogabb hónapjairól van szó, amikor gyönyörű dolgokat él át terhes nőként az ember, elképesztő szépen hangolódik össze egy gyerekkel.
És akkor így indul egy család. De ugyanezt csinálják a haldoklókkal is a magyar egészségügyben, tehát csak megszületni és meghalni ne kelljen ebben az országban.
Enyedi Ildikó a műsorban azt is bevallotta, a gyermeke elvesztéséig úgy érezte, hogy
egy sérthetetlen varázspalást egész életemben ott volt, a kudarcok sem tudtak igazán letörni, felkavarni. Rengeteg erőm volt, és az akkor egy nagyon komoly sebet kapott.
A trauma tapasztalatait nem direkt módon, de beledolgozta a Testről és lélekről című filmjének történetébe.
Forrás: 444.hu, youtube.com/Partizán
1 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás