Január 24-én, hétfőn örök álomra szenderült Csollány Szilveszter olimpiai bajnok tornászunk, aki hosszú hetek óta volt már kórházban a koronavírus-fertőzés szövődményei miatt.
Fotó: MTI/Földi Imre
"Óriási veszteség számunkra Csollány Szilveszter halála, egy olimpiai bajnok társunk hagyott itt minket. Mind az egyetemes magyar sportban, mind pedig a teljes magyar tornásztársadalomban óriási űrt hagy maga után, hatalmas tragédia a magyar torna számára"
- idézi a MATSZ sajtóközleménye Magyar Zoltán elnök szavait.
Berki Krisztián tornász – aki szintén olimpiai, világ- és Európa-bajnok volt –, a MATSZ sportigazgatója elmondta, óriási élmény és motiváció volt számára Csollány sydneyi győzelme. A következő emlékezetes esemény a patraszi kontinensviadal volt 2002-ben, ahova együtt utaztak. A legnagyobb büszkeség pedig az volt a lólengés-specialista számára, amikor ugyanannak az évnek a végén már együtt szerepeltek a debreceni világbajnokságon.
"Nagyon sajnálom, hogy utoljára személyesen a junior világbajnokságon találkoztunk Győrben. Borzasztó, hogy ahogy növünk fel, egyre több példaképet veszítünk el"
- mondta Berki.
Orbán Viktor is gyászol, Facebook-oldalára azt írta ki: "Isten veled, Bajnok!"
Gyurcsány Ferenc szavak nélkül búcsúzik:
Schobert Norbi pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a Covid nem vicc. Ő tudja.
Forrás: MTI, Facebook
"Most illene azt írnom, hogy mennyire jó fej voltál. És hogy mindenki odáig volt érted. De ez nem lenne teljesen igaz, méltatlan lenne hozzád, ezért ha tehetnéd, visszajönnél és azt mondanád, Rita, basszus, erre semmi szükség. Nem szeretett mindenki. Iszonyúan megosztó ember voltál. Sokszor kekec. Olyan, aki gyakran keresi a bajt, saját magának is.
Az első körben Amerikáig vitt a dühöd lendülete. Gyorsétteremben melóztál, egy tornateremben dolgoztál mellette, kihajtottad a beledet. Kemény az élet a Mekiben, távol innen, az USA-ban, egy ismeretlen magyarként. De csináltad, akkor alapítottál (először) családot, meg kellett élni valahogy.
Aztán húztál egy váratlant. Mint annyiszor előtte és oly sokszor utána is. Onnan, Amerikából tértél vissza, jöttél vissza az élmezőnybe és nyertél 96-ban olimpiai ezüstöt. Hogy aztán négy évvel később olimpiai aranyra váltsd a szívósságodat. Sok-sok érem mellett volt Európa- és világbajnoki aranyad is. De soha nem volt nyugtod. Tényleg soha.
Elnézem az olimpiai győzelmet érő gyakorlatodat. Rezzenéstelen az arcod a legdurvább elemeket is kitartva. Akiben ennyi erő és fegyelem van, az hogy a csudába nem tudta ezt az elemi erőt és fegyelmet átvinni a privát életbe? Távolból figyeltelek, a helykeresésedet, ami még most, ötvenen túl is tartott. Dolgoztál Izlandon, Svájcban, Ausztriában, elbuktál egy csomó pénzt egy rádiós próbálkozással, álltál pultban, szerepeltél tévéműsorokban – de közben száz és száz gyereket tanítottál meg tornázni és neveltél három lányt, indítottad őket az útjukra.
Csupa ellentmondás.
Hihetetlen értékek az egyik oldalon. És megmagyarázhatatlan bizonytalanság a másikon.
Egy lehengerlő sportkarrier. És egy ki nem teljesedett élet.
Az elismerés iránti vágy, mellette pedig zavarba ejtő őszinteség az esendőségeddel kapcsolatban.
A nagyokra jellemző szélsőségek áldozata lettél, a bajnoki létedért nagy árat fizettél."