Ungár Péter azt kéri, engedjük el, hogy vannak b*zik

Az ellenzéki Ungár Péter – aki maga is vállaltan az LMBTQ-közösség tagja – a Pride-hónap kapcsán osztotta meg a gondolatait.

Ungár Péter/Facebook

Éppen zajlik a Pride-hónap, és hamarosan Budapestre is elérkezik a Pride felvonulás, ami általában a propagandamédia központi témája ebben az időszakban. Ahogy Ungár fogalmaz, a „szokásos kultúrharcos tematika a tetőfokára hág”. Ennek kapcsán az ellenzéki politikus arra vállalkozott, hogy néhány pontban összefoglalja a gondolatait, amellyel egyfajta közmegegyezés irányába terelné a lakosságot a szexuális kisebbségek ügyében. 

Változtatások nélkül közöljük a közzétett 7 pontot:

1. A szexuális kisebbségek kérdésköre egy hisztériává vált, amely valós súlyánál sokkal többet szerepel a vitáink között. Ez senkinek sem jó, a buziknak sem. Az egész egy önmagán túlmutató törzsi vita lett.

2. Ma Magyarországon homofóbnak lenni nem egy bátor, fősodorellenes dolog, akiknek ugyanaz a véleményük, mint az adófizetői milliárdokból működtetett propagandának legalább azt ne várják el tőlünk, hogy még bátornak is tekintsük őket a kormányzattal teljes megegyező véleményük miatt.

3. Rengeteg dolog van Nyugaton az egész betűleves ideológiában, ami valóban problémás. Persze, ezt a Fidesz felnagyítja és felhasználja, attól még egészen értelmezhetetlen, hogy nyugati politikusok jelentős része nem tud arra kérdésre válaszolni, hogy hogyan definiáljuk azt, hogy nő.

4. Az amerikai kulturális termékeken keresztül sokszor jön be érzékenyítően a szexuális kisebbségek kérdése, sokszor jogosan okoz ez frusztrációt. Én is sóhajtozni szoktam, amikor oda nem illő módon, erőszakosan minden filmbe bele van rakva egy meleg szál.

5. Soha, senki még nem lett attól buzi, mert tizenhat évesen elolvasta a Pokolbéli víg napjaimat. A legrosszabb, ami történhetett egy tizenhat évessel a könyvtől, hogy megismeri a magyar történelem egy részét.

6. Az emberek vagy férfiak, vagy nők. Nem-bináris emberek nem léteznek.

7. Aki szerint bezzeg régen a férfiak még férfiak voltak, az nem tudja hogyan öltöztek a tizennyolcadik században, hogy azt, hogy a rózsaszín a kislányok színe a huszadik század előtt senki sem gondolta és, hogy a divatban egy dolog biztos, hogy mindig változik.

A poszt zárásaként pedig emlékeztet egy brit kampányra még 2007-ből, aminek az volt a lényege, egy melegszervezet azzal plakátolta ki az országot, hogy „Vannak, akik buzik. Legyél túl rajta.” Majd hozzáteszi, hogy szerinte is ez lenne a legmegfelelőbb megoldás:

Vannak, akik buzik. Senkinek sem adja ez ki az élete egészét, semmilyen szinten ez nem egy elsődlegesen fontos társadalmi kérdés. Essünk túl rajta. Engedjük el.