Ehetetlen szaloncukor, Télapó, fenyőünnep, de őszintébb érzelmek. Régen jobb volt a karácsony?

Persze, hogy jobb volt, mert fiatalabbak voltunk.

Én nagyon hittem a Mikulásban. Már éppen kezdtem gyanakodni, amikor, úgy 8-9 éves lehettem, újra biztos lettem, hogy a Mikulás hozza az ajándékot. December 5-én este az egész család együtt vacsorázott, az unokatestvéreim is. Végig az ablakot lestem, nem volt ott semmi. Egyszercsak megint odanéztem, és a két ablak között tele volt mikulás csomagokkal. A felnőttek sürögtek-forogtak, de az ablakhoz nem ment senki, ebben biztos voltam. A második emeleten laktunk, erkély nem volt. Nagyon boldog voltam, hogy tényleg van Mikulás.

A Jézuskában úgy 2 év múlva csalódtam. Karácsonyra mi gyerekek egy gyönyörű Budapest makettet kaptunk. A Duna kék festékkel festve, a Gellért-hegyen zöld krepp papír fű, tökéletes szabadság szobor, a másik oldalon a Parlament, hidak, mindenfelé házak, utcák, sétányok, padok, kis műanyag figurák, autók, és az egész be volt világítva pici lámpákkal, csodálatos volt, imádtam. Aztán eszembe jutott, hogy egyszer láttam, apukám hogy vágta ki, ragasztotta össze az épületeket. Nem éreztem csalódást, de innentől tudtam, hogy ő a Jézuska. Nagyon büszke voltam rá.