A kiszavazó

Politikai szótárunk új színnel gazdagodott. Az átlag magyar mostanában ismerkedik a „kiszavazó” fogalmával. Tévedésből félrenyomogató politikusokat már eddig is ismert, de tudatos kiszavazóval még nem biztos, hogy találkozott. S ahogyan kóstolgatja, ízlelgeti e szót, annyit rögtön megért, hogy a kiszavazó olyan politikus, aki más gombot nyom, mint a körülötte ülők a frakciójában. De hogy ez milyen következményekkel jár, azt nem tudja. Merthogy azt maguk a politikusok sem mindig tudják.

Persze vannak egyértelmű esetek. Ilyen például, amikor a frakcióban elrendelik, hogy mindenkinek ugyanúgy kell szavaznia. Aki ezzel szembeszegül, fizet. Ráadásul jó sokat. De a szavazások többsége nem ilyen. Én például öt évig szavaztam Strasbourgban, és többször előfordult, hogy másként, mint az európai szocialista frakció, amelynek a tagja voltam. A lelkiismeretemre bízták a döntést. Soha fel sem merült, hogy ezért büntetést kellene fizetnem.

Warvasowsky Tihamér is a lelkiismeretére hallgat. Elég szépen meg is fizeti az árát. Egyszer már kipengetett büntetésből egy szép summát, vagy százezer forintot, de nem tanult belőle. Azt mondja, ő bizony ezen túl is úgy szavaz, ahogyan a falvak és városok polgárai szempontjából helyesnek tartja. S legutóbb azt tartotta helyesnek, hogy nem szavazza meg a gyes idejének megkurtítását, a gyed jogosultsági feltételeinek megszigorítását, mert szerinte ezek az intézkedések nem csak politikailag népszerűtlenek, de a válságkezelést sem segítik, ráadásul nem hoznak annyit a konyhára, hogy megérné. Most várja a büntetést. Fogalma sincs, mekkora bírságra számíthat, mert arra még nem volt precedens, hogy valaki egymás után többször is tudatosan „félrenyomjon”. Hát most van. A szocialista frakció pedig elbizonytalanodott, nem tud mit kezdeni székesfehérvári polgármesterével. Mi lesz, ha ez így megy tovább? A sorozatos büntetés kiszabása inkább a gyengeség, mint az erő jele. A végtelenségig biztos nem folytatható, mert akkor bohózat lesz belőle. Pláne, ha mások is követik Warvasowsky Tihamér példáját, akarom mondani a saját lelkiismeretüket.

Mit tehet ilyenkor a frakció? Elfogadhatja, hogy bizonyos kérdésekben nem egységes, létezik különvélemény, vagy tartózkodás. A sokszínűség minden demokrácia alapvető értéke, amit nem csak a zászlóra kell kitűzni. Tisztázhatja, melyik szavazást minek tekinti. Már csak azért is, hogy számolni lehessen a következményekkel. Magyarul: mikor, miért, mennyit kell fizetnie egy „renitens” politikusnak? Vagy - ami talán a legnehezebb - addig egyeztet, amíg mindenki elfogad egy adott döntést. S ha ilyen nincs, akkor győzzön az egyéni lelkiismeret.

A frakció még megteheti azt is, hogy békében hagyja a gyes, a gyed, a családi pótlék intézményét, és előbb a bölcsődék, óvodák fejlesztésére koncentrál, hiszen a szülők mielőbbi munkába állítása lenne a cél, ha jól értem. Mennyivel kevesebb gondja lenne a kiszavazás és az egyéni lelkiismeret problémáival!