Politikai szótárunk új színnel gazdagodott. Az átlag magyar mostanában ismerkedik a „kiszavazó” fogalmával. Tévedésből félrenyomogató politikusokat már eddig is ismert, de tudatos kiszavazóval még nem biztos, hogy találkozott. S ahogyan kóstolgatja, ízlelgeti e szót, annyit rögtön megért, hogy a kiszavazó olyan politikus, aki más gombot nyom, mint a körülötte ülők a frakciójában. De hogy ez milyen következményekkel jár, azt nem tudja. Merthogy azt maguk a politikusok sem mindig tudják.
Persze vannak egyértelmű esetek. Ilyen például, amikor a frakcióban elrendelik, hogy mindenkinek ugyanúgy kell szavaznia. Aki ezzel szembeszegül, fizet. Ráadásul jó sokat. De a szavazások többsége nem ilyen. Én például öt évig szavaztam Strasbourgban, és többször előfordult, hogy másként, mint az európai szocialista frakció, amelynek a tagja voltam. A lelkiismeretemre bízták a döntést. Soha fel sem merült, hogy ezért büntetést kellene fizetnem.
Warvasowsky Tihamér is a lelkiismeretére hallgat. Elég szépen meg is fizeti az árát. Egyszer már kipengetett büntetésből egy szép summát, vagy százezer forintot, de nem tanult belőle. Azt mondja, ő bizony ezen túl is úgy szavaz, ahogyan a falvak és városok polgárai szempontjából helyesnek tartja. S legutóbb azt tartotta helyesnek, hogy nem szavazza meg a gyes idejének megkurtítását, a gyed jogosultsági feltételeinek megszigorítását, mert szerinte ezek az intézkedések nem csak politikailag népszerűtlenek, de a válságkezelést sem segítik, ráadásul nem hoznak annyit a konyhára, hogy megérné. Most várja a büntetést. Fogalma sincs, mekkora bírságra számíthat, mert arra még nem volt precedens, hogy valaki egymás után többször is tudatosan „félrenyomjon”. Hát most van. A szocialista frakció pedig elbizonytalanodott, nem tud mit kezdeni székesfehérvári polgármesterével. Mi lesz, ha ez így megy tovább? A sorozatos büntetés kiszabása inkább a gyengeség, mint az erő jele. A végtelenségig biztos nem folytatható, mert akkor bohózat lesz belőle. Pláne, ha mások is követik Warvasowsky Tihamér példáját, akarom mondani a saját lelkiismeretüket.
Mit tehet ilyenkor a frakció? Elfogadhatja, hogy bizonyos kérdésekben nem egységes, létezik különvélemény, vagy tartózkodás. A sokszínűség minden demokrácia alapvető értéke, amit nem csak a zászlóra kell kitűzni. Tisztázhatja, melyik szavazást minek tekinti. Már csak azért is, hogy számolni lehessen a következményekkel. Magyarul: mikor, miért, mennyit kell fizetnie egy „renitens” politikusnak? Vagy - ami talán a legnehezebb - addig egyeztet, amíg mindenki elfogad egy adott döntést. S ha ilyen nincs, akkor győzzön az egyéni lelkiismeret.
A frakció még megteheti azt is, hogy békében hagyja a gyes, a gyed, a családi pótlék intézményét, és előbb a bölcsődék, óvodák fejlesztésére koncentrál, hiszen a szülők mielőbbi munkába állítása lenne a cél, ha jól értem. Mennyivel kevesebb gondja lenne a kiszavazás és az egyéni lelkiismeret problémáival!
8 hozzászólásarrow_drop_down_circle
- erős és izmos láb, hogy bárkin és bármin átgázolhasson,
- hegyes könyök, hogy mást félrelökhessen a húsos-fazéktól,
- amnézia, hogy mielőbb elfeledje választási ígéreteit.
A másik oldal: mivel nem szabad bírnia:
- gátlásoknak a mások, akár sokak kisemmizéséhez,
- morálnak, hogy a pártérdekek ne előzzék meg a józan eszét és lelkiismeretét,
- lelkiismeretnek, hogy az előbbi megvalósulhasson,
- szerénységnek, hogy kellő képpen kapzsi és önző lehessen,
- széles látókörnek, nehogy az ország érdekeit meglássa.
Egyelőre ennyi, de jívánságra folytatni lehet!
Klapka Komáromból
Warvasowsky Tihamér ,elég közelről látja az igazságot ,hogy itt csupán "kurtításról"van szó ,a jövő bölcsődéi,és óvodái ,majd valamelyik "légvárban "kerülnek elhelyezésre !
Akik kitalálták ezeket a megvonásokat ,a libagágogást sem hallották meg ,akkor miként lennének tisztában a némán szenvedő ,napi megélhetési gondokkal küzdő családok helyzetével ?
Új hozzászólás