Elie Wiesel a Paralamentben

Magyarországra érkezett és 2009. december 9-én a Parlamentben beszédet mondott Elie Wiesel, aki azért emlékeztet saját és sorstárai múltjára, hogy az ne váljon újra mások jövőjévé. A holokausztról való megemlékezés és annak szükségessége ma is vitát vált ki a társadalom különböző csoportjai között. Van aki szerint túl sok szót vesztegetünk erre, mások szerint nem lehet elég sok az emlékezés ahhoz, hogy elkerülhessük hasonló tragédiák jövőbeni bekövetkezését. A magam részéről értetlenül állok az előtt, hogy ebből ilyen vagy olyan oldalon politikát csinálnak. Aki végighallgatta Wieselt a Parlamentben, az az ő szavaiból nem vehetett ki hatalmi nézőpontokat. Ő a hétköznapi ember nézőpontjából tekinti a dolgokat. Arra emlékezett, hogy milyen volt megélni zsidóként azt az időt vagy a szomszédjának lenni, miközben tudja, hogy azokat elhurcolják. Azt mondta, hogy a „gonoszságnak nem a jóság az ellentéte, hanem a közöny”. Nekünk, akik nem éltünk akkor, ma ez a megdöbbentő. Az, hogy a közöny szintje fölé emelkedés már segítéség lenne sokak számára akár származásuk, akár más kisebbségi sorsuk miatt üldözik őket. Hiába ül a „civilizált” ember pattogatott kukoricával a kezében a „TV-inkubátor” előtt, így és másként leépülve attól még nélküle zajlanak az események. Attól még a szomszéd faluban „lebüdösözik” a romát, mert nem gondolják róla, hogy ő egy egyén, aki nem mosható össze másokkal. Attól még biztosra veszik, hogy melyik pártra szavaz a katolikus, mert nem gondolják, hogy ő egy individuum, akinek vannak saját nézőpontjai. Attól még a buddhista is arcul üthető, ha már ő maga elutasítja az agressziót és támadható a szcientológia, csak mert sokan nem emlékeznek előző életekre.