Látványos hiba volt az EU-szabályok által lehetővé tett átmeneti korlátozások nélkül beengedni Nagy-Britanniába a közép- és kelet-európai új uniós tagállamok munkavállalóit – írta szerdán megjelent cikkében Jack Straw.
A brit Munkáspárt egyik legtekintélyesebb veterán politikusa, aki a 2004-es EU-bővítés idején külügyminiszter, előtte pedig belügyminiszter volt, választókerületének lapja, a Lancashire Telegraph által közölt cikkében úgy fogalmaz, hogy a lemondás a bevándorlási korlátozásokról "jó szándékú politika volt, amelyet elfuseráltunk".
"Az egyik látványos hiba, amelynek magam is részese voltam – bár nem egyedül –, az volt, hogy feloldottuk az átmeneti korlátozásokat az EU-ba 2004 közepén felvett kelet-európai országokkal, például Lengyelországgal és Magyarországgal szemben" – írta a jelenleg alsóházi képviselőként politizáló Straw.
A munkáspárti politikus elismerte, hogy a későbbi fejlemények nyomán értéktelennek bizonyult az az egyébként alapos kutatásra épített brit belügyminisztériumi előrejelzés, amely évi 5-13 ezerre taksálta az új EU-tagállamokból Nagy-Britanniába érkező munkavállalók várható számát, mivel például 2010-ben a nettó bevándorlás ezekből az országokból megközelítette a negyedmillió főt.
Straw a korabeli munkáspárti brit kormány eddigi legmagasabb rangú egykori tagja, aki hibának minősítette a kelet-európai munkavállalók korlátozás nélküli beengedését a 2004-es EU-bővítés után.
Mindazonáltal a 2010-es választások óta ellenzékben politizáló Labour jelenlegi vezetője és miniszterelnök-jelöltje, Ed Miliband is kijelentette nemrégiben, hogy a Munkáspárt ma már nem engedné be korlátozás nélkül a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból érkező munkavállalókat.
Nagy-Britannia volt a legnagyobb olyan nyugati EU-tagország, amely 2004-ben a lehetséges átmeneti korlátozásokkal nem élve, azonnal megnyitotta munkapiacát az akkor uniós taggá vált nyolc közép- és kelet-európai ország, köztük Magyarország előtt.
A Demos nevű – magát pártközi, de inkább baloldali irányultságú intézményként meghatározó – londoni kutatóműhely néhány hete közzétett tanulmánya szerint a 2004-es EU-bővítés utáni hét évben csaknem 1,5 millió munkavállaló érkezett a keleti tagállamokból Nagy-Britanniába, és közülük egymillióan tartósan letelepedtek. Az elemzés szerint "ez volt a legnagyobb békeidőbeli népvándorlás az európai történelemben".
Visszatekintve egyértelmű hiba volt nem alkalmazni az uniós szabályok által engedélyezett hétévi átmeneti korlátozást, sőt az is, hogy az EU nem vette fontolóra általánosságban is valamilyen jövedelmi küszöb elérésének előírását a munkaerő szabad áramlásának lehetővé tételéhez – állt a tanulmányban.
19 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Ha ez így van, félre bánat, félre bú, mi úgysem láttuk volna hasznukat, nyűglődjenek velük az angolok. Most már csak azt kell kitalálni, hogy lehetne a többi hasonszőrűt is utánuk küldeni, és akkor a sok okos, szorgalmas itthonmaradottal "a haza fényre derül".
Ezzel együtt már megbocsáss, de miféle emberekkel keveredtél? Nem tudod, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók?
Meghatóan kedves ez a naivitás, tisztalelkűség, ami a soraidból árad.
Én a múlt század közepén születtem, megéltem egyet-mást, végzettségeimnél, olvasottságomnál fogva nem tartom magam teljesen ostobának.
Tudod én is hazaszeretetre neveltem a gyerekeimet, jómagam ezért nem disszidáltam, pedig simán leléphettünk volna rokonokhoz.
De a hazafiúi/honleányi lelkesedést nem lehet bepanírozni és kisütni, a boltban sem adnak érte semmit.
Fájó dolog azt látni egy anyának, hogy a drága pénzen kitaníttatott szakmával, diplomával, nyelvvizsgával útnak indított gyerekei nyelik az éhkoppot úgy, hogy itthon is csak a Verőce által emlegetett tudást nem igénylő munka jut. Feketén vagy szürkén, sokszor ki sem fizetve. Hogy a velem élő lányom átlag 10 órában hajtotta magát, de mert a munkáltató nem fizetett, én tartottam el. Még az volt a legszerencsésebb időszak, amikor az egyetem alatt mosogatólány lehetett annál a bizonyos étteremhálózatnál. Ahogy megszűnt a tanulói státusa, már az sem. Baranya megye nem sokkal rejt több lehetőséget, mint BAZ megye. Elmentek ...
Most messze vannak, de megvan nekik ami az élethez kell. Nem nagy csodák, nem luxus dolgok, nem szoktattuk hozzá őket. Nem kell éhezniük, lett jövőképük, lett társuk, akivel családot lehet alapítani, mert van mire.
Ők már nem jönnek haza, pedig az volt a terv, hogy kicsit megerősödni anyagilag, és vissza.
A Földnek ebben a szegletében ez nem szokás. Ha van valami, ami alapján meg lehet határoni ki a magyar, hát az a széthúzás, ellenségeskedés, az empátia és a szolidarítás teljes hiánya.
Emlékezz csak vissza az elmúl 3 év különböző összeugrasztásai milyen jól működtek!
Amikor kellett, szidtuk a rokkantnyugdíjast, a szolgálati nyugdíjast, a szerncsésen hosszú életet megélt öregeinket, a rendőrt, a tanárt, az orvost, a közalkalmazottat, a határon túliakat és ha nincs más, szidjuk a zsidókat, meg a cigányokat. Egyik párt szimpatizánsa gyalázza a másikét, ateista a hívőt, folytassam? :)
Egyik "megtámadott" csoport sem kapott támogatást a többitől.
Na ezért fognak egyer itt lakni azok, akiket nem szeretnél, nem azért mert kb 500 ezren külföldön élnek a több mint 9 millióból.
Új hozzászólás