33 európai ország közül Magyarország a legpopulistább

Fidesz effektus.

A populisták azt hiszik, működik az, hogy a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, azt hiszik, hogy az európai integráció által nyújtott előnyök továbbra is járnak nekik a nemzeti kormányok magatartásától függetlenül. A közös szabályokat elkerülni próbáló populisták potyautasként élősködnek az EU jogi keretein. A populista vezetők azt állítják, hogy úgy tudnak biztosítani stabilitást és a jólétet egy erős nemzeti kormánnyal, hogy közben megszabadulnak egy rakás, számukra kellemetlen szabályozástól és normától. Számukra az olyan alapelvek, mint a jogállamiság, a kölcsönös elismerés és a pluralizmus csak nyűgszerű előírások. Pedig ezek az alapelvek azok, amelyek alapjai a stabilitásnak, jólétnek, mert ezek teszik lehetővé a tagállamok számára, hogy bízzanak egymásban, biztosítva a kereskedelemhez és az együttműködéshez szükséges jogbiztonságot és intézményi megbízhatóságot mind az állami, mind a magánszektorban. A jogállamiságot garantáló, nemzetek feletti korlátozások elutasításával az illiberális kormányok aláássák a kölcsönös bizalmat az egész EU egységes piacán. Egy másik téveszméjük, hogy a populisták az emberek akaratát egységesnek és abszolútnak tekintik, ezért bármilyen kompromisszumot árulásnak vesznek. A nemzeti érdeket tartják szem előtt egyetlenként és mindenek felett. Az EU végtelen tárgyalásai és a közös alapok keresése a populisták számára kész szörnyűség. Emiatt tagadják meg gyakran az uniós szintű megoldások kidolgozását, egyre erőteljesebben aláássák a megállapodásokat és szegik meg a szolidaritást olyan nemzetközi fórumokon is, mint pl. az ENSZ. A populisták ráadásul még saját köreiken belül is kevés szolidaritást mutatnak egymás felé.