A hajléktalanok kétségtelenül nem az utcák díszei, de ügyüket esztétikai és rendészeti kérdésként kezelni cinikus, álságos és elfogadhatatlan. Emberekről van szó, valószínűleg a társadalom legszerencsétlenebbjeiről. Azokról, akiknek már fedél sincs a fejük fölött, akik a legkevesebb - mondhatni nulla - eséllyel indulnak az esélyegyenlőséggel ámító versengésben. Könnyű azt mondani, hogy ők tehetnek a sorsukról, ez többnyire nem igaz. Még könnyebb cinikusan elfordulni tőlük, mintha nem is léteznének. Ettől függetlenül léteznek, és akinek még futja az erejéből, küzd. Kezdetben még emberhez méltó életért, később már csak a vegetálásért. Hisz emberek ők is, ekként kell viszonyulni hozzájuk.
Forrás:
monnyonle.nolblog.hu
Feltöltő: dragonita
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás