Közvetlenség

Henry Purcell King Arthur című semi-operája nem túl meglepő módon a mitikus angol középkorban játszódik, lovagokkal, Merlin varázslóval és hasonlókkal felturbózva mondja el Artúr király jegyesének elrablását, majd kiszabadítását. A zene szigorúan szubjektív megítélésem szerint remekmű. Több felvételen is hozzáférhető, a leghíresebbek Deller, Christie és Pinnock munkái. Most képzeljük el a történetet színpadon. Megvan? Akkor nézzük meg a 2005-ös salzburgi előadás egy részletét, vezényel Harnoncourt, a minőségért elnézést: Elsőre elég megdöbbentő. A helyzet az, hogy egy kicsit csaltam, mondhatni, nem bontottam ki az igazság minden részletét, csak annyit ejtettem el, hogy ez bizony egy úgynevezett semi-opera, és ebben van a csel. Ez körülbelül annyit jelent, hogy a főszereplők egy árva hangot nem énekelnek. Ők prózai színház formájában előadják a történetet, közben jönnek a cselekmény szempontjából hol fontosabb, hol kevésbé fontos énekes részek, ahol mindenféle természeti és természetfeletti lények, továbbá katonák, parasztok és egyebek, mindenesetre lényegében mellékszereplők fakadnak dalra. Az előbbi részben a rock-koncert valójában a termés betakarításán ünneplő parasztokat ábrázol, utána pedig talán a leghíresebb Purcell-áriában Vénusz énekel Anglia szépségéről.