Pszichológus: Lányom olyan, mint ha várná a sült galambot

45 éves, fiatalos, a fiatalokkal rugalmasan gondolkodó anya vagyok. A nagyobbik lányom 22 éves, főiskolát végzett, reálisan gondolkodó, ambiciózus "gyerek". A kisebbik lányom 17 éves. 2004-ben külön költöztünk a férjemtől, aztán a körülmények úgy alakultak, hogy 8 hónapja ismét egy háztartásban élünk, de már külföldön. A kisebbik lányommal vannak gondok. 7.osztályos koráig semmi probléma nem volt, jó képességű gyerek, többször volt kitűnő tanuló, illetve a gyermekkórus tagja volt (úgy mint a nagyobbik lányom is). Mivel a gyermekkar miatt nagyon sok próba és fellépés volt, a kislányom azt mondta, hogy menjünk át másik iskolába, mert neki már elege van az állandó próbákból és fellépésekből. A kórust pedig csak úgy lehetett ott hagyni, ha iskolát váltunk. Átmentünk egy 6 osztályos gimnáziumba, ahol a 8. osztály első félévéig nem volt semmi gond, aztán, mint ha kicserélték volna a gyereket, sokkal kevesebbet tanult, több tanárral volt (nem csak neki) problémája. A tanárok miatt...