Pszichológus kérdezz felelek: Szépen lassan pokollá vált az életem

A kálváriám régre nyúlik vissza, mégis az utóbbi időben kezdem azt érezni, hogy megőrülök. Kezdem az elején. Vidéki srácként végre a fővárosba költözhettem főiskolásként. Ebben az volt legjobb, hogy apám végre nem szabott nekem meg semmit, önálló voltam, hétvégente hazajártam, akkor meghallgattam a szokásos vérszívását, majd visszautaztam. Annyit kell még rólam tudni, hogy küzdősportra jártam, továbbá heti ötször edzőterembe. Ezt azért írtam le, mert a későbbiekhez szükséges. Körülbelül augusztus óta szépen lassan pokollá vált az életem. Két éves kapcsolatom szakadt meg, mert a barátnőm, miután írtam neki egy diétás étrendet, és lefogyott (egyáltalán nem volt kövér, inkább csak teltkarcsú) nemes egyszerűséggel lecserélt egy audis gazdag srácra. Az élet ment tovább, új lakótársam lett közben, próbáltam szakdolgozatot írni, a fősulin egy csoporttársammal közelebb kerültünk egymáshoz. És itt indult el a lavina, a barátaim szépen elkezdtek összeköltözni a barátnőikkel,...