Életükért könyörgő sebesültek, az éhhalál kínzó kapujában vergődő gyerekek szívet szaggató pillantása, segítségért könyörgő nemi erőszak áldozatai... A fotósok szinte nap, mint nap szembesülnek hasonló szituációkkal. A kérdés az, mi a fontosabb; a szakma vagy az emberiesség?

Forrás: BorsOnline
RSS tartalom, A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

2 hozzászólásarrow_drop_down_circle

perta
Az éhező gyermek és a dögkeselyű (1994) nagy port vert fel, hiába kapott a fotós Kevin Carter Pulitzer díjat, öngyilkos lett, mert nem tudott a lelkiismeretével megbirkózni, amiért sorsára hagyta a gyermeket. Úgy gondolom, van amikor fontosabb lenne a segítség, mint a fotó.
ideals2012
Hát igen. Ott, abban a pillanatban dönteni kell, hogy mit válasszon a fotós, és bizony gyakran ő is életveszélybe kerülhet. Ha egy dühöngő tömeg lincsel valakit, nyilvánvalóan jobb, ha lelép a fényképezőgépével együtt, még mielőtt ő lesz a következő áldozat.
A törzsi kultúrákat sajnos nem lehet megváltoztatni - itt az éhezőkre és a lemészárolt családokra gondolok - ott is "befolyásolók" vannak. Mindenesetre, egy biztos, én is szeretek fotózni, de megmaradok a szemközti házon lévő fecskefészek fotózásánál - a többihez biztosan gyáva lennék...

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.