Volt egy 9 évig tartó kapcsolatom, aminek kb. 3 éve lett vége. Én szakítottam,mert úgy éreztem,hogy a barátom túlságosan is rám támaszkodik,és ezt a terhet nem bírom el. Én egy ambíciózus ,feltörekvő ember vagyok,aki újabb és újabb lehetőségeket keres. Ő nem ilyen ;ő nem mer semmibe sem belekezdeni,mintha félne a kudarctól. Az idegei sem éppen vasból vannak;nagyon ki tud borulni. Nekem kellett egyensúlyozgatnom őt lelkileg. Olyan érzésem volt már mellette ,mintha én lennék a férfi és ő lenne a nő a kapcsolatunkban. Az a gond,hogy valahogy egyikünk sem tudja lezárni a dolgot. Engem elsősorban az gátol,hogy tudomásom van róla,hogy szakításunk óta nem volt senkije,és még mindig utánam vágyakozik. Tehát úgy érzem,hogy ő még mindig nincs rendben. Nem lehetek nyugodt afelől,hogy továbblépett és boldog. Így viszont én sem tudok igazán továbblépni ,mert állandóan ő jár az eszemben. Felelősséget érzek iránta,és lelkiismeret furdalásom van vele szemben. Ráadásul beszélni is szoktunk gyakran...

Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.