Vilmos ámulattal bámulta Júliát. Ott ácsorgott a lány íróasztalánál, mely a titkárság legnagyobb asztala volt, és leste a nőt. Gyönyörűnek találta, tökéletesnek, szexinek, és intelligensnek. Júlia közel sem volt tökéletes. Komoly súlyfelesleggel, és bőrhibákkal küzdött, és az intelligenciája is kimerült abban, hogy megtanult hallgatni. Kiváló hallgatóság volt, az nem vitás, csak azért, hogy egy-egy szórakoztató szellemességet közbevessen, nem strapálta magát. Egyes férfiak ezért butának, savanyúnak, és érdektelennek gondolták, mások azonban épp csendes szemlélődését találták titokzatosnak, izgalmasnak, olyan léleknek látták őt, mely feltárásra vár.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás