Kislányként mindig iszonyatosan rettegtem az injekciótól. /..csak zárójelben merem megjegyzni , hogy nagylányként sincs ez másként. / Védőoltások alkalmával majd kiugrott a szívem a helyéről, és ahogy teltek az évek úgy lettem egyre érzékenyebb a tűre és képes voltam akár el is ájulni egy-egy védőoltás alkalmával. Úgy hatéves koromig olyannyira az egyenes beszéd és a tiszta kommunikáció híve voltam, hogy belépve az orvosi rendelőbe az volt az első verbális megnyilvánulásom Koscsó doktor felé, hogy ” Kapok injekciót???” Ezt a kérdést gyakran még a “Csókolom” előtt feltettem neki, miközben riadt tekintetemmel felkutattam az orvosi műszereket rejtő üvegszekrényt, és szemmel tartottam az asszisztensnői feladatokat felvállaló feleségét, éberen figyelve mikor közelít a szekrény felé, hogy esetleg elővegye a rettegett szúrási alkalmatosságot… Mindeközben a lehetséges menekülési útvonalakat kerestem a szememmel, hogy mégis merre futhatnék el, ha netán injekcióig fajulna a...

Forrás: tundertanoda.hu
Feltöltő: TündérTanárnéni
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.