Szeretnék örökbe fogadni egy gyereket, de a férjem nem

"a férjem azt mondta, hogy akárki "kölykét" ő nem neveli fel. Pláne, hogy ki tudja, honnan származik, kik voltak a szülei, milyen géneket hordoz magában. Még a végén felneveljük, aztán egy éjszaka legyilkol bennünket. Már ilyen hülyeségeket beszél. Persze én sem tíz évest szeretnék, de egy két-három éves kicsi is formálható még, nevelhető, azt gondolom, hogy a gyerek neveltetésétől függ, hogy milyen felnőtté válik. Hogy magyarázzam ezt el neki?"

Nem a férjed beszél hülyeségeket, hanem te, és neki van igaza. Én teljesen megértem az indokait és aggályait. Nem vagyok nem vagyok hímsoviniszta, de az tagadhatatlan, hogy míg a nők érzelmi alapon közelítik meg a kérdést (a gyerek utáni vágy elvakítja őket), a férfiak sokkal racionálisabb gondolkodásúak e téren, és higgadtan kezelik a dolgot.
Más gyerekét felnevelni tényleg lutri, mert míg saját gyerek esetében nagyjából tudható előre, milyen külső és belső tulajdonságaival lehet majd számolni, egy örökbefogadott gyerek esetében nem, ugyanis alapvető, hogy annak még akkor is szigorúan eltitkolják a szülei származását, ha legalább az anya kiléte ismert. Tehát simán elképzelhető, hogy kígyót melengetnél a kebleden. Teljesen igaza van a férjednek, a genetikát nem lehet felülírni: ha két, a kisegítő iskolát is végigbukdácsolt félkegyelműnek gyereke születik, azt hiába neveli fel egy egyetemi professzor házaspár, akkor sem lesz belőle még érettségizett ember sem. Jó, ha ezzel te is tisztában vagy. Nevelheted akármilyen szeretetben, az a gyerek akkor sem teljesen "tiszta lap", hogy tökéletesen a saját képedre tudnád formálni, hiszen nem te vagy a biológiai anyja, nem "belőled van". Azonkívül ilyen esetben elkerülhetetlen, hogy a gyerek egyszer megtudja az igazságot, és ez rengeteg problémát vet föl. Túl kis korában nem mondhatod el neki, mert nem érti meg: mi az, hogy nem te vagy az igazi anyja? Bömbölés, sírógörcs stb. Ha pedig magától jön rá, akkor összeomlik a beléd vetett bizalma, hogy végighazudtad a gyerekkorát.

Márpedig rá fog jönni, mert legkésőbb serdülőkorában észreveszi, hogy nem hasonlít rátok, és ilyenkor főleg nagyon sérülékenyek a tinédzserek. A szomszédunkban is van egy házaspár, akinek nevelt gyereke van; most olyan 14 év körüli, és már most nagyon látszik, hogy egyik szülőjére sem hasonlít, sem kívülről, sem belülről, mert bár nagyon rendes házaspárról van szó, akik szeretetben nevelték, már mostanra is sokkal extrovertáltabbá, harsányabbá vált, mint akár az apja, akár az anyja. Ezeken gondolkodj el, mielőtt lehülyézed a józan és előrelátó férjedet.
"Még a végén felneveljük, aztán egy éjszaka legyilkol bennünket." Képzeld el, a falunkban volt ilyen, vagyis szerencsére csak "majdnem" ilyen. Kettő is. Az egyik a hetvenes évek közepe táján, a másik, a durvábbik pár évvel később.
Az első esetben a csecsemőkorában magukhoz vett fiúgyerek szépen éldegélt serdülőkoráig, amikor úgy 15-16 éves korában valakitől megtudta, hogy nem ők a vér szerinti szülei, akikről azt hitte. Ettől magába zuhant, egy szép napon fogta magát, és szó nélkül otthagyta a szüleit. Az anyja beleőszült az idegességbe, de végül a rendőrök megtalálták a srácot, aki egy galerihez csapódott, valahol Pesten, és a bűn útjára lépett, pedig otthon nem ezt tanulta. El is züllött teljesen. A nevelőapja már meghalt, de a nevelőanyját még én is ismertem, 10 éve még a faluban lakott, csak azóta beköltözött a szomszédos városba.
A másik eset durvább, a nyolcvanas évek elejéről. Itt is fiúgyerekről van szó, akit szintén csecsemőkorában fogadtak örökbe, megkapott mindent, amit csak lehetett (az apja, bár nem volt tősgyökeres falunkbeli, de az itteni téesz elnöke volt akkoriban). A forgatókönyv hasonló: a gyerek felnőtt, 17 éves kora körül egyszer csak fogta magát, összeverte és megkötözte a nevelőszüleit, összeszedte a házban található értékeket, és lelépett. Jó, mi? Nem gyilkolta meg a kedves papáékat, "csak" összeverte és kifosztotta. Megnyugtató. A szülők belerokkantak a dologba, és el is költöztek innét.

A gyerek aztán szintén nem jött vissza, hanem a fajtájabéliekhez csapódott, ugyanis a képhez hozzátartozik, hogy ez egy cigánygyerek volt... Nagyon előítéletmentes szülei lehettek, bizonyára főleg az anyuka, csak hát nem jött be nekik a húzás. Hiába nevelték a saját értékrendjük szerint, a vér nem vált vízzé.

Mindezzel persze nem akarom azt mondani, hogy nektek nem lehet szerencsétek, és nem foghattok ki egy értelmes gyereket, aki véletlenül pont hasonlít is rátok, csak azt, hogy nem kéne alapból hülyeségnek nevezned a férjed aggályait. Azzal azért tisztában kell lenned, hogy azok a gyerekek, akiket örökbefogadásra kínálnak, vagyis akikről lemondtak a szülei (ami általában csak az anyát jelenti), túlnyomórészt nem kívánt gyerekek, akik egy futó, felelőtlen kaland "gyümölcsei", tehát az anya nem olyantól fogant gyereket, akivel igazán összeillett és akarta volna. Magyarul: ha olyan gyereket szeretnél, amilyet ti tudnátok összehozni, ha biológiailag lehetséges lenne, azt hozzátok hasonló adottságú szülőknél kéne keresni - ez pedig kizárt dolog, hiszen egy ilyen pár nem csinálna felelőtlenül gyereket, ahogy ti sem; csakis akkor vállalnák, ha azt meg és el is tudnák tartani. Tehát az örökbe fogadandó gyermek már eleve nem nagyon hasonlíthat rátok, vagyis az örökbefogadás a 22-es a csapdája. Remélem, érzed a dolog fonákságát.

Kedves Angelika!
Ilyen kilátások mellett, mint amit felvázoltál az imént, igen nagy felelőtlenség lenne:-)

December 21-én vége a földi létnek, és Atlantisz kiemelkedik az óceánból
propeller.hu/szorakozas/2562207-december-21-en-vege-foldi#v664094

@Zsoel:
Látom beindultál:-))))

@Pilóta: de addig még van 17 nap... lehet, hogy 17 jó nap! :)

Csak annyit szűrtem le , hogy nem minden feltétel adott , ha nem mindketten akarják.

@Angelika: 9:23
És szerinted egy ilyen örökbefogadási procedúra beleférne 17 napba?!:-)

Az örökbefogadás szabályai és menete
kangaegyesulet.hu/2010/12/06/az-orokbefogadas-szabalyai-es-menete/

@Pilóta: Most mit csináljak, fölidegesített a férjét lehülyéző nő érzelmi síkra helyezett álláspontja... :)

@Pilóta: Lehet, hogy a helyzetre való tekintettel meggyorsítanák az eljárást. :) Most viccet félre téve, én sajnálom ezt a nőt, mert ha egy nő gyereket akar, és nagyon akar, akkor az iszonyatosan fáj, és egyébként nem is értek száz százalékig egyet Zsoellel abban, hogy a genetika ilyen iszonyú sokat számít. Ráadásul ott a rengeteg jó példa, amikor a gyerek pont olyan lett, mint a nevelőszülei, pedig biológiailag semmi közük egymáshoz. Plusz tényleg fontos, hogy az ember "megment" egy életet. Persze vannak rossz példák is, nem mondom, én is hallottam már ilyet is olyat is, de attól még egyáltalán nem biztos, hogy nekik is így sikerülne.

@Zsoel: 9:43
Félre ne érts, én örülök annak, ha "beindulsz", örömmel olvaslak!

@Pilóta: Köszönöm. :)

@Angelika: 9:44
Sikeres lombikbébi kezelések
kaali.hu/

@Angelika: Persze, hogy nem biztos, írtam is a gondolatmenetem végén. De attól még az "eleve elrendelt" genetikai adottságokat sem lehet oly módon leírni, ahogy ez a szűk látókörű nőszemély teszi, az okos és óvatos férje intései ellenére... Bennem például vannak olyan tulajdonságok, amelyek sem apámra, sem anyámra nem jellemzőek, viszont édesapám szerint a dédmamában (vagyis az ő nagymamájában) ugyanígy megvoltak - akit én nem is ismertem, mert már nyolc évvel a születésem előtt meghalt. Hát akkor?

@Zsoel: értem én az óvatosságodat, de ezt nem lehet megmagyarázni egy gyereket akaró nőnek, és ez nem korlátoltság, hanem biológiai óra. Egyébként lehet, hogy azért védem a csaj álláspontját, mert ha nekem magamnak nem lehetett volna gyerekem, én is örökbe akartam volna fogadni, és nem azért mert hasonlítani akarok Angelina Jolie-ra, :) hanem mert megszakad a szívem az állami gondozott kicsikért. Az én anyám intézetben tanított hosszú évekig, ismerem az állami gondozott gyerekek életét. Nem mondom, hogy kegyetlen, de családhoz nem hasonlítható.

@Angelika: Egy szóval sem állítom, hogy a gyereknek ne volna jobb, ha családhoz (természetesen szerető családhoz) kerül, mint ha állami intézetben nőne föl. Ez nem is lehet vita tárgya. Én csak azt mondom, hogy teljesen érthetőek és jogosak a férj aggodalmai.

Kérjenek fel egy béranyát és punktum!

@Disznópofa: nem legális. azt hiszem.

@Angelika: Ma kis hazánkban az a legális, ami nem legális...a főnök is megmondta...:-))

@Pilóta: 9:53
"mert még a lombik program sem jöhetett szóba."
--- Ezt kihagytam:-)
--- Marad a béranya, esetleg a bérapa:-)

" ... a férjem azt mondta, hogy akárki "kölykét" ő nem neveli fel. Pláne, hogy ki tudja, honnan származik, kik voltak a szülei, milyen géneket hordoz magában. Még a végén felneveljük, aztán egy éjszaka legyilkol bennünket. Már ilyen hülyeségeket beszél."
--- Teljesen igaza van!
--- Én már láttam karón varjút!

@Zsoel: 13:38
A férj tudja mit beszél, észérve van.
A nő pedig szeretne anyuka lenni, bármi áron!

@Pilóta: Ebből már csak max. egy kutyus vagy egy cica befogadása lesz.. :))

@Pilóta: Oké, csak nehogy túl drága legyen az ár...

Pedagógiai szempontból nézve az atyának van igaza.
Punk tum!