Régóta ismerem Jancsit és Katát. Még gyerekek voltak, amikor először találkoztak, aztán többször elsodorta őket egymástól az élet, de ha bármikor újra összefutottak, minden olyan volt számukra, mintha csak előző nap látták volna egymást utoljára. Soha nem tudták, mik is ők tulajdonképpen egymásnak, de nem is kérdezték. Talán miattuk, talán a korokon, vészkorszakokon, szenvedélyeken és féltékenységeken is túllépő emberi történet miatt tartom máig az egyik legszebb magyar filmnek Szabó István alkotását.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás