Afrikából fogad örökbe bébit a magyar sztárpár

@nehogymá: oké. Én csak leírtam, hogy itthon mi a szitu. Bocsi.

@Macsi: nem bántani akartalak.te vagy az egyetlen aki értelemmel ment neki a kérdésnek

@Macsi: emlékszel a Czeizel Endre féle botrányra?tthon nem müködik a az örökbe fogadás nagyon sokat kell várni,mindenki pici gyereket akar,lehetöleg szökét,hófehéret...a kommenteknek köze nincs az örökbefogadáshoz

@nehogymá: értelek. Igen, emlékszem rá, de manapság ez a tendencia már azért nem igaz. Elég furán nézne ki egy barna szemű, barna hajú házaspár esetében a tejfölszőke, kékszemű lurkó, így a potenciális örökbefogadók olyan gyereket "kérnek", akik passzolnak a családhoz, így elkerülhető a későbbi kínos kérdés-felelet az idegenekkel. Az tény, hogy roma babát nagyon kevesen akarnak örökbefogadni, de sajnos ez nem csupán a baba bőrszíne miatt van, hanem azért is, mert némelyik gyerek anyjának életviteléről szinte semmit sem lehet tudni. A beteg/sérült bébiket pedig csak nagyon bátor emberek merik hazavinni. Az, hogy minél kisebb gyereket akarnak az emberek befogadni, némiképp érthető, mert a babáknak még nincsenek beidegződött dolgaik, rossz élményeik, stb. Könnyebb őket nevelni, alakítani a személyiségüket. A korosztályos korlátozás meg még jobban betesz ennek a dolognak. Szerintem Margóék is örömmel vállalnának roma babát, de bőven átlépték az időkeretet:( Szóval, ami itthon van az zűr és zavar.

Azt egyébként Czeizel esetében sem értettem, hogy ha tényleg és valóban senkinek (!!!) sem kellettek azok a gyerekek, akkor miért nem mindegy, hogy hol vannak? Kint legalább családba kerültek és jobb volt nekik, mint egy magyar gyerekotthonban... Az már más kérdés, hogy a gyermekkereskedelem, mint olyan, nálam is kiveri a biztosítékot. De ingyen miért ne lehetne elvinni???

@Macsi: mert álszent szemforgató népség vagyunk.itt mikor olvasgatok sokszor elmegy a kedvem attól,hogy hozzászóljak.amikor hajléktalanól van szó ,akkor az a a szöveg,hogy azért nem ad neki semmit mert ugy is elissza,egyébként is oka van ha az utcán él.a segélyt elisszák el gépezik,a szomszéd is pénzért vette a rokkantságit a gyámhatóság a gyermek érdekeit nézi de tul sok esetröl nem tudok ahol idöben jól csinálták volna a dolgukat nem csak valami borzalom után kezdenek kapkodni.nem adunk gyereket külföldre mer az magyar gyerek az lehet,hogy az intézetben felnöve olyan hátránnyal lendül majd az életnek amit sose dolgoz le,de nem baj.nyugatabbra egy középkoru nem feltétlen gazdag család gond nélkül magához vehet akár halmozottan sérült gyereket.más a hozáállása az embereknek meg az államnak is.amig itthon egy fogyatékos gyerek a lakásba tölti élete nagy részét együtt a családdal mert nem nagyon tudnak elmenni sehova,addig pld az angoloknál ugy néz ki mintha sokkal több rokkant ,vagy sérült lenne .pedig nem.egyszerüen nem probléma elmenni velük ide oda,nem nézik meg ,nincs megjegyzés.az örökbe fogadásnál sem gond ,hogy a gyerek nem hasonlit.üzletben árufeltöltö rokkant kocsist láttam.vagy olyat akinek csonka volt a karja.itthon a környékünkön van egy down szindromás 26 éves,a szüleit ismerem de még nem láttam ,biztos a nyugati rendszer is tele van hibával,de valahogy emberibbnek érzem.ha egy gyereknek az a legjobb ha családban nö fel,az államnak kutya kötelessége segiteni ebben,nem pedig adminisztrációs vagy más mondva csinált indokkal megakadályozni.minél nagyobb a gyerek annál kisebb a hajlandóság az örökbe fogadására,ezek meg huzzák az idöt.fujj.