Ki volt Mátyás király? (3.)

Mátyás és a harc Pedig aránylag kevés időt tudott népe körében, békében eltölteni. Emberfölötti szellemi ereje mindent messze besugárzott, s így érthető, hogy a szüntelen harcok mellett mégis állandónak, szilárdnak érezték kormányzását. Attól a naptól kezdve, hogy trónra lépett, hol itt, hol ott lángolt fel a harc az országban vagy a határon túl, de megszűnni nem tudott soha. Szerette-e a harcot, kereste-e Mátyás? Nem könnyű válaszolni reá. Érezte nagyra hivatottságát, de látta azt is, hogy irigység és gyűlölködés fogja körül mindenünnen. Szenvedélyesen szerette a dicsőséget és a győzelmet, s ugyanakkor olyan fogalma volt a becsületről, a magyarság hatalmáról és céljairól, hogy semmiképpen sem tudott kitérni a harc véres formája elől. Tubero* azt írja róla, hogy nem szerette a vérontást, s hacsak lehetséges volt, véráldozat nélkül, fortéllyal, az emberi lélek bámulatos ismeretében igyekezett győzni. Jól tudja, milyen áldozatokat vállalnak katonái: az egyszerű jobbágy...