Ami sohasem okoz kárt: az akvárium

Szinte ingyen van, és mégis csodálatos: szórj az üvegedény fenekére egy marék tiszta homokot, ültess bele néhány közönséges kis vízinövénydugványt, töltsd meg óvatosan vízvezetéki vízzel, és állítsd az egészet egy napsütötte ablakpárkányra. Mikor aztán a víz letisztult s a növények is fejlődésnek indultak, telepíts bele egypár halacskát, vagy pedig még sokkal jobb, fogj egy befőttesüveget meg kis merítő szákot, bandukolj a legközelebbi tocsogóig, húzzál néhányat a hálóval, és máris egész tömeg élőlény van a birtokodban. Számomra a gyerekkor egész varázsát még ma is az efféle kis fogószák jelenti, amelynek persze a világért sem szabad holmi rézabroncsos, malomszitaszövetből készült kifogástalan szerszámnak lennie, nem ám, mert a tradíció megköveteli, hogy ezt maga eszkábálja össze az ember, tíz perc alatt: durván karikába hajlított drótból a keretet, a zacskót meg valami rossz harisnyából, függönydarabból, esetleg pelenkából. Ilyen felszereléssel fogtam kilencesztendős koromban az...