Orkesztrális Világzenenap

E jeles napot nem is lehetett volna jobban köszönteni, mint egy klasszikus zenekar és egy olyan kisegyüttes találkozásával, amely indulásától fogva a zenei keresztutakat és a legmerészebb elágazásokat keresi. Október 1-én este fél hétkor még azt hittem, hogy üres lesz a nézőtér, olyan csend volt a miskolci Művészetek Háza előcsarnokában. Kicsit furcsállottam is, hogy magán a házon egyetlen plakát sem hirdette az eseményt, már csak azért is, mert elvégre a Zene Világnapja volt, és ennek tiszteletére (is) játszott a Djabe a Miskolci Szimfonikus Zenekarral. Tíz perccel később azonban mintegy varázsütésre megindult a tömeg, sőt, voltak jó néhányan, akik már a koncert előtt begyűjtöttek néhány CD-t és DVD-t az együttestől, főleg a közös műből, a Forward-ból, amelynek ez volt az első élő bemutatója. E jeles napot nem is lehetett volna jobban köszönteni, mint egy klasszikus zenekar és egy olyan kisegyüttes találkozásával, amely indulásától fogva a zenei keresztutakat és a legmerészebb...