Kocsis Máté idomított macskája épp csak beköszön Pintér Béláékhoz

A szerző ennyire fiatal vagy csak felkészületlen,

esetleg amnéziás és komoly szövegértelmezési gondjai vannak, persze az általános műveltség általánios hiátusai sem zárhatók ki

Mottó helyett egy megállapítás:
Az esetnek külön pikantériát ad, hogy azóta Bacsó remekműve nemzeti ikonná nemesedett, legalább is idézendővé

Az az igazság, hogy már egy jó ideje próbálom megkímélni magamat attól, hogy kritikákat olvasok, s valahogy úgy alakult, hogy az index.hu-n szinte soha. Most valamiért kivételt tettem, és képernyőmre került Pintér új bemutatójáról szóló, pontosabban annak ürügyén íródott irkodmány. Pintér darab, a Katonával koprodukcióban és még ő is rendezte, nos a „Anyaszemefénye” sok alkalmat ad rágódásra. Annak, aki nagyon akarja. Nos meg kell mondjam – szemben a cikkíróval – én azért annyira nem vagyok elájulva Pintértől, s vannak problémám a darabbal is. De ezt most hagyjuk foglakozunk a „vádakkal”. Nem, nem konkrétan magukkal a mondatokkal csak a „nem elég bátor”, meg „a harcos szónoktól nem ezt vártam”, etc. megfogalmazások és vélhető indoklása gondolkodtatott el.
Hosszas értekezés helyett egy régi emlék: a 60-as/70-es évek fordulóján egy minisztériumi kutatóintézetben dolgoztam. S akkoriban a munkahelyeken lehetett színházjegyet vásárolni. A Pestiben – tudod Wazze néhány sarokra a Katonától – volt új darab a Várkonyi rendezte Szakonyi: Adáshiba. Az előadáson az előző sorban ült a minisztérium legvadabb pribékje, még a párttitkár is félt tőle; a térdét csapkodta úgy röhögött! =))