A hossza felvezető után egyszer csak azon kapom magam, hogy nem bírom levenni a tekintetem Széles Tamásról. A színész olyan megszállottsággal és értéssel adja át Greiner állapotát, valamint olyan meglepő pontossággal ragadja meg Márai szövegének velejét, a részletekkel való nemtörődömség önsajnálatba fulladó örök emberi epidémiáját, hogy akarva-akaratlanul minket, nézőket is utolér az a bizonyos egy és megkérdőjelezhetetlen pillanat, amit ő csak eljátszik. Ez az a bizonyos rácsodálkozás és megértés érzése.
Forrás:
7 óra 7
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás