Így mondatta le a hatalom 80 éve a Magyar Nemzet főszerkesztőjét

Nyolcvanéves, és ma sem tanulság nélküli az a pávatáncos kormányzati ügyeskedés, amellyel az 1940-es évek ellenzéki sajtóját, köztük megkülönböztetetten a Magyar Nemzetet kezelték. Az egykor címadási leleményeiről is nevezetes napilap, a Magyar Nemzet 1940. július 25-én semmitmondó – Pethő Sándor levele – cím alatt adta közre addigi főszerkesztőjének elbúcsúzó üzenetét. „Nevem és állásom a mostani körülmények között csak feszélyezné azoknak a nagy céloknak munkálását, amelyeket a lap alapítása óta becsülettel szolgáltunk” – indokolta váratlan lemondását a remekbe szabott vezércikkeivel tekintélyt szerzett publicista. Távozásakor arra kérte a lap előfizetőit és vásárlóit, hogy ők tartsanak ki az újság mellett, „amelynek nem kell és nem szabad osztoznia abban a sorsban, amelyet teljesen szabad akaratomból választottam”.