Sváby András nem gyógyít

Tudjuk jól, hogy a hazai web állapotát csak a nemzetközi piacból két-három évet levonva érdemes elemezni. 2003-ban találtuk fel a blogot (az erről szóló műsor ugye megvan mindenkinek?), 2005-ben már boldog-boldogtalan énblogot írt, miközben a Magyarországnál menőbb helyek már rég maguk mögött hagyták ezt a szerencsétlen fázist. Az még meg sem tanultuk, mit jelent a webkettő, de érezzük, hogy már az azt követő állomásnál kéne tartanunk.

Van azonban a piacnak egy szelete, amelyben valóban világszínvonaút alkotott ez a hipochonder nemzet. Az egészségügyi weblapokról van szó. A képlet nagyon egyszerű: téphetik a szájukat a szakértők a tévében, rádióban, magasról teszünk a megelőzésre, dohányzunk, iszunk, görcsölünk testileg-lelkileg, kilyukad a gyomrunk, mire eszünkbe jut, hogy talán mégsem a tegnapi vacsorától fáj hetek óta, és nagyjából két nyirokcsomó-áttét kell ahhoz, hogy el merjünk rajta gondolkodni, hogy nem csak valami szemét vírust szedtünk össze. Dokihoz viszont még ekkor sem megyünk: a homeopátiában erős szomszédunkra és az internetes fórumokra sokkal előbb hallgatunk, mint saját lelkiismeretünkre, főleg, ha legalább egy ideig meg tudnak nyugtatni, hogy ugyan, nincs semmi bajunk.

Nincs mit csodálkozni tehát, hogy a piaci igényt kihasználva a világ legmenőbb betegportáljai épültek ki az évek alatt Magyarországon. A magyar betegnek a magyar web tejjel-mézzel-penicillinnel folyó Kánaán. A hazipatika.com teljes gyógyszer-adatbázissal, portál-szintű tartalommal és szolgáltatásokkal kaszál, a szakmabeliek és profi betegek érdeklődésére számot tartó weborvos.hu pedig tényfeltáró cikkekkel, egészségpolitikai témákkal és a magyar web legpörgősebb orvos válaszol-rovatával. Ez utóbbi egyébként kötelező minden magát fotnosnak tartó oldal esetében, az pedig csak a szerkesztők felelősségén és a tulajdonos pénztárcájának vastagságán múlik, hogy hány szakterületről, milyen feltételekkel és időbeosztással gondoskodnak „pácienseikről”.

Amit nem szabad elfelejtenünk: az interneten még senki sem gyógyult meg. A kábel másik végén ülő szaki felelősen három dolgot tehet: megnyugtatja a beteget, oszlatja a tudatlanságát és elzavarja orvoshoz. A fizikai vizsgálatot egyelőre nem pótolja a webes gondolatolvasás, és amíg egy orvos is tudja, ki volt az a Hippokratész és Semmelweis, nem is fogja.

Ebbe a végelenül problémás piaci, szakmai és etikai helyzetbe hozta magát Sváby András a Videoklinikával, amelyet máris élete főműveként aposztrofál. Még áltevékenységeket is kitalált, hogy a szupertitkos innovációról elterelje a média figyelmét – mondja. A nagy durranás azonban eddig elmaradt.

Az oldal ereje elvileg a videotartalom, amely közvetlenebb orvos-beteg kapcsolatot sugall: mégiscsak komolyabban vesszük az intelmet, ha mondják, ahelyett, hogy írnák. A gyógyítás illúzióját online videorendelés hivatott tökéletesíteni. Van persze fórum és blog is – webkettő, na.

Azt több példán láthattuk a nem is olyan közeli múltban is, hogy a videók önmagukban egy webes vállalkozást sem tettek naggyá. Svábyék ráadásul látszólag nem tudták eldönteni, ki a célközönség. Az ugyanis, aki naponta ül szélessáv előtt, nyilván nem a Videoklinika egyébként láthatóan valóban felkészült és szimpatikus orvos-közreműködőitől tudja majd meg, hogy a cigiről nehéz leszokni, de megéri, a másnaposságot pedig nem múlasztja el a PartySmart tabletta. A stábot egyébként Csernus Imre is erősíti, aki a lúdbőrös stúdióban (futurisztikus zöld tapéta és híradós asztal közé applikált békeidő-beli kellékek között) tőle szokatlan nyugalommal taglalja a pszichológia bárhol elolvasható alapvetéseit.

Hogy a készítők időközben kitalálják-e, hogyan forradalmasítják mégis a magyar webet, vagy halva született próbálkozásról van szó (esetleg a gyógyszerlobbi martalékává válik az oldal), az tulajdonképpen mellékes a videoklinika.hu önmeghatározásának dilemmájához képest. A küldetés elvileg az, hogy segítsenek minden betegnek és aggódónak. Valójában azonban azt üzenik: nem lesz semmi baj, segítünk, csak várd meg a következő vonatkozó élő videorendelést, jó esetben pár nap múlva. Ha épp ráérsz, ha elég széles a sáv és ha szerencséd van, kérdezhetsz párat és kapsz egy-egy általános választ. Nem egyszerűbb elmenni a dokihoz – főleg, ha tényleg baj van?