AZ ÁHÍTAT KÖNYVE Most hajlik az óra, s nyúlva fölébem fémtiszta ütése lecsap: belereszket az elmém. Most tudok, érzem - s kezemben már a szoborszerü nap. Semmi se kész, míg rá nem néztem, a jövendők csöndesen állnak. Érett a szemem, s úgy lépnek elébem, mint a menyasszony, a tárgyak. Semmi se csepp, mindent szeretek, hadd fesse aranyra a festék, és fölmutatom, bár azt se tudom, kinek szabadítja a lelkét - ...
Forrás:
baloghpet.blogspot.com
Feltöltő: baloghpter
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás