Két nagy szarvad nőtt, a fejed pedig nyakig a homokban?

talán félnek az ilyen emberek a megszokottat feladni. félnek attól, menne-e egyedül. nekem az egyik ismerősöm azt mesélte, h azért dugta a fejét a homokba (látszólag), mert abban bízott, hogy csak egy kapuzárási pánik a férje részéről az egész, és majd elmúlik. az időhúzás nem vezetett sehová. elváltak, egyedül maradt időa korára a hölgy. nem tud megbocsátani.

valóban, ha a megbocsátás nem megy, és a bizalmat nem sikerül helyreállítani, akkor ez megmérgezi a mindennapokat. Ha az együttmaradás mellett dönt egy pár a megcsalás után, akkor először egy nagyon nehéz időszak vár rájuk, melyben megbeszélik és kialakítják az új életük új szabályait. Ehhez pedig mindkét félnek változni kell kisebb-nagyobb mértékben. Nem egyszerű, de nem lehetetlen. Ilyenkor jól jöhet a külső segítség.

Azt mondják amiről nem tudunk az nem fáj. Pedig észre kellene venni.
Nem hiszem el, hogy nincsenek látható jelek, gesztusok.
A megbocsájtás szép dolog, de ilyenkor bennem ott motoszkálna, ha egyszer megtette megteszi máskor is. Itt vége lenne a kapcsolatnak mert nem akarnék állandóan gyanakodni, bizonytalanságban élni. Aztán arra gondolnék, mi az amit tőlem nem kapott meg? Miért jobb neki a másik? Vajon kinek a javára dől el az összehasonlítás? Egyáltalán nagyon megalázó lenne........
Tutira nem dugnám a fejem a homokba.

Az nagyon jó hozzáállás, ha a saját felelősségedet is meglátnád abban, hogy miért kellett neki egy 3. Hogy valami hiányzott neki. A legtöbb esetben erről van szó. És, hogy tisztán akarsz látni, és nem struccpolitikát folytatni.
És valóban ha már vannak érzékelhető jelek, gesztusok, és az ember elkezd gyanakodni, elbizonytalanodik, már az is nagyon rossz érzés. Nem biztos, hogy jobb, főleg hosszútávon, mint szembenézni az igazsággal.

@denesmonika: szembenézni az igazsággal - ez a dolog lényege. ehhez kell nagy erő. de sztem megéri. én egyszer megtettem. megbocsátotam, aztán mikor látszott, hogy bizonyos idő után ugyanúgy megy minden, mint régen, szembenéztem. nem volt könnyű, de azóta rendbe tettem az életemet. és nagyon jó. Nem annak örülök, h a másik fél azóta is vergődik, hanem h megszabadultam attól a kínzó önostorozástól, h esetleg csak én vagyok a hibás a kapcsolat tönkremeneteléért.

@ugyeugye: Nagyon helyesen tetted. Megbocsájtottál, adtál egy esélyt a kapcsolatotoknak. Aztán mivel nem történt változás, megtudtad lépni, amit nem volt egyszerű. De, amit muszáj volt.
És az is nagyon helyes, hogy nem a másikkal foglalkoztál, foglalkozol, hogy vele mi van. Szenved, vagy jól boldogul. Ez már ekkor nem lényeges. Magaddal kell foglalkozni, és te így is tetted. Saját új életeddel.