Közeleg a halottak napja. Vidd-e a gyereket a temetőbe, vagy inkább még ne. Egyáltalán kell a gyereknek beszélni a halálról? Ha igen, mikortól, hogyan? egelőször tanácsos azt tisztázni, Ti, szülők, hogyan látjátok ezt a „halálos” témát: az életet körforgásnak tekintitek-e vagy a végleges elmúlásnak, az élet rendjének, vagy tragédiának.

Forrás: nana.hu
Feltöltő: bogyó
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

4 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Evikati
A mi családunkban természetes volt mindig, hogy a gyermekeim és unokáim virágot visznek és mécsest gyújtanak szeretteink nyughelyén.
Kisfiú unokám 4 éves volt, amikor a temetőben megkérdezte tőlünk:
- " Ha a hallottak a föld alatt fekszenek, akkor miért írják ki a sírkőre a telefonszámukat? Ők már nem tudnak telefonálni." Természetesen a születési és a halálozási évszámokra mutatott.
A halottak iránti tisztelet éppoly fontos már gyermekkorban is, mint az öröm egy baba születésénél.
szaboria
Minket úgy neveltek, hogy már a gyerekek is részt vettek a virasztáson akkor még a halottakat háznál ravatalozták fel, tehát ez volt a természetes. Nem voltak kizárva a gyerekek tudták ez az élet rendje.
ugyeugye
"Nagyon sok látogató jött hozzánk azokban a napokban. Mindig ott voltam a felnőttek között, átéltem a felnőttek gyászát, de bennem egyre nőtt a feszültség, amit nem engedtem felszínre törni. Mérhetetlen haragot éreztem, de nem tudtam, hogy kire haragszom. (Mostani felnőtt eszemmel visszaemlékezve az akkori érzéseimre, azt hiszem, a szüleimre haragudtam, mert elvesztettem a mindenhatóságukba vetett hitemet. Csalódtam bennük, hiszen én csak azt kértem ajándékba, hogy hozzák vissza a testvéremet. Úgy éreztem, hogy nem vigyáztak rá eléggé, és akkor rám sem tudnak vigyázni.)
Ettől kezdve, úgy emlékszem, soha többé nem bíztam meg a felnőttekben úgy, mint előtte, megéreztem, hogy ők is majdnem olyan kiszolgáltatottak, min én, a gyermek.
Úgy hiszem, az én gyermekkorom ekkor ért véget."
Polcz Alaine
kramermoni
Az én véleményem is egyezik az előttem hsz-k -val. Azt hiszem a szeretteink elvesztése a halál nemcsak a felnőtt lelkivilágát viseli meg, a gyermek éppúgy érzi , és tudja ,hogy "baj" van, nem szabad hazudni a gyermeknek segiteni kell neki is feldolgozni a szeretteink elvesztését, eltávozását . Az én szüleim is mindig kivittek a temetőbe sirgondozáskor, és egyéb évfordulókon, s én is igy nevelem az én gyermekeim , a halálról az eltávozásról , igyekszem-igyekszünk számukra is érthetővé tenni az elmúlást, a gyász feldolgozásának segitését.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.