Mivé lettünk!?

Ez a blog nincs a neten, csatolt link az ablakban, csak a büdös valóság kopog az ajtóban!:)) Az egyik nap néhány barátommal és iskolás cimbivel összefonódtunk és kisebb közösségben, nyilvánosan tesztelni kezdtük az emberek tűrőképességét és reakcióját. Felszálltunk egy kb. 20 fő utasból álló villamosra a 2. kocsiba és csináltunk egy műbalhét. 2 haver leült a székre, az egyik, pedig állva maradt, majd az egyik sráccal megbeszéltük, hogy a következő megállónál szálljon fel a villamosra, majd menjen oda az álló sráchoz és torka szakadtából, kezdjen el vele káromkodni és üvöltözni a villamoson, ami csak a csövön kifér alapon. Tudják mi volt erre a többi utas reakciója? Nos elárulom. Az összes utas, szinte abszolút nyugodtsággal felállt a székről és leszállt az azután következő megállónál. Szerintetek ez normális? Erre ez a reakció a helyes megoldás mostanában, trendi level, nyitott kebel? Vártuk, hogy valaki majd beszól és elkezd okoskodni, de olyan síri csend fogadott bennünket, hogy mi magunk is meglepődtünk rajta. Ott állt a sok ügyefogyott inkább a fagyos hidegben és várta a következő villamost, ahelyett, hogy valaki oda tolta volna a „biciklit” és erélyesen fellépett volna ellenünk, rendőrt hívott volna, miegymás, vagy jól leugatta volna a fejünket. Ebből az a tanulság vonható le, hogy átlépett az ember egy olyan magatartási szintre, ami még a félelemnél is rosszabb elgondolásom szerint. Az abszolút figyelmen kívül hagyás, a nemtörődömség, a kirekesztés, a semmibe vevés, a gyűlölet, a közös érdektelenség és a rezignáció szavaival lehetne a legjobban illetni a történteket leginkább. Arra nincs bátorsága az embereknek már, hogy bárkivel, aki kicsit radikálisan viselkedik, bármi módon szembeszálljanak?? Mert aki igazán fél, az menekül, de közben cselekszik azzal is, hogy elszalad és segítséget hív, hogy elhárítsa maga körül a bajt, hiszen a génjei, vagy lelki világa, ösztönei, erre késztetik. Ha mást nem, akkor legalább fejvesztve el kezd rohanni, mint az őrült… ki letépte láncát… Viszont ezek, mintha mi sem történt volna, felálltak a helyükről és angolosan távoztak a villamosról, mintha csak pápusztai sajtokat, vagy záptojásokat tettek volna a székekre és amiatt. Gondolták magukban, had ordítozzanak egymással azok a seggek, de mi nem kérünk ebből alapon???” Arra lennék legjobban kíváncsi, vajon milyen kolosszális magnetikus erőt, vagy manipulációt kellett „átélniük”, bármi által az emberkéknek ahhoz, hogy idáig, a tehetetlenség és a beletörődés szintjére lesüllyedjenek? Néhány idős asszonyt láttunk azért, hogy összesúgnak, morgolódnak, zúgolódnak és fejet csóváltak, de hogy ezen kívül semmi más nem történt és semmit sem tettek ez ellen, az egészen biztos. Romák sem vagyunk, csak egyszerű taknyos halandó diákok, akik csupán poénból kíváncsiak voltak arra, hogy miként viselkedünk mi „EMBEREK?”, egy rendkívüli szituációban, egy tömegközlekedési járművön. Egyébként, hogy a villamosvezető, pedig gondolatban vajon hol járt az incidens közben, azt csak a jóisten tudná megmondani. Azt is el tudom akár képzelni mindezek után, hogyha mondjuk, szétnyílna a föld az emberek lába alatt, előbb megnéznének, mi van odalent, és csak utána esnének bele a lyukba, mint a lassított felvételen, majd azután kezdenének csak jajveszékelni, miután a halál torkába kerültek, ahonnét hozzáteszem, már nincs visszaút, mert az nem Hollywood! Netán esetleg sokan úgy gondolják, hogy mégis egy láthatatlan védőburokkal, páncélozott bástyával körülvett illúziókkal teli világban koptatjuk a flasztert? No ez az igazi elképesztő, szinte szavakkal le nem képezhető, inkább beteges és igen impulzívan terjedő társadalmi mentalitás és infámia szindróma, amin már szerintem segíteni nem lehet és maga a képtelenség határát súrolja.