Megint szeretem az iPhotót

Amikor megjelent az iLife 11 és benne az új iPhoto, olyat döbbentem, amilyen utoljára óvódában, amikor törhetetlennek hitt fröccsöntött Skeletoromnak kiszakadt a karja: a korábban annyira szeretett programot egyetlen pillanat alatt gyűlöltem meg a változtatásokat látva. A legaljasabb húzások a következők voltak: megszűnt a fotók mailes küldésének korábban jól bevált módszere, eltűnt a teljes képernyős nézetben a zoom, sőt, a teljes képernyős képnézegetés is, az alsó és felső szerkesztősáv ugyanis sehogy sem akart eltakarodni az anyjába. A képküldős funkciót már korábban javította az Apple, és most úgy tűnik, a többi funkciót is. Nem tudom, pontosan mikor, mert csak véletlenül vettem észre, hogy másodpercnyi várakozás után már kicsúszik a fotóból az alsó és felső menüsáv, és az egérrel vagy a touchpaddel varázsolva végre zoomolni is lehet ebben a nézetben. Alleluja! Most már csak azt nem értem, ki volt az a gyökér Cupertinóban, aki úgy gondolta, hogy ezek nélkül a funkciók nélkül piacra szabad dobni egy képnézegetőt.