A világ Apple nélkül

Korábban már volt egy poszt itt a blogon arról, hogy milyen unalmasak tudnak lenni azok a területek, ahova az Apple még nem tört be: légkondicionálót kerestem, de alig találtam olyan modellt, ami képes lett volna a dizájnnal kapcsolatos elvárásaimnak megfelelni, lényegében ugyanolyan érdektelen termékek versenyeznek egymással a piacon. Most hasonló problémával szembesültem, igaz, egészen más megközelítésben. Előfizettem a UPC minden extrával megtömött szolgáltatására. Van benne telefon, net, hd-adás videorögzítő funkcióval. Divat szidni a cég termékeit, azokkal nincs bajom: a net szinte mindig hozza az 50 megabitet, a telefon működik, a tévén jó a képminőség. Viszont az a set-top box, amit a tévé mellé adtak, valami förtelem. Túl nagy, túlságosan erős a LED fénye, bevilágítja a szobát, zavar, hogy nem tudom a Samsung mellé adott kényelmes távirányítót használni, sem a Samsung által programozott ízléses menürendszerben bolyongani, hogy még a hangosítás képi megjelenése is a nyolcvanas éveket juttatja eszembe, mert a set-top box mellé elavult, csúnya vizuális elemeket csomagoltak. De ami még ennél is jobban zavar, amit egyenesen megbocsáthatatlannak tartok, az a zaj. A gép ugyanis olyan bántóan hangos, hogy amikor elkezdtem használni, egyből hívtam a szolgáltató hibabejelentő vonalát, és azt kértem, hogy cseréljék ki egy jól működő darabra. Azt mondták, hogy ez nem hiba, ez ilyen. Megnéztem néhány szintén UPC-s ismerősömnél a dobozt, és kiderült, hogy tényleg, az eszközben található ventilátor és merevlemez együtt erre képes, ez a sztenderd. Ahogy már említettem, a LED bántóan erős, így abban a szobában például lehetetlen aludni, ahol a készülék van, kivéve, ha letakarod. De a zaj annyira kellemetlen, hogy még ébren, egy csöndes esti tévézésnél is észreveszed, és egy idő után már semmi másra nem tudsz figyelni. Szinte eltörpül ezek mellett, hogy időnként kifagy és ilyenkor vagy meg kell várni az újrabootolást, hogy tévézni tudj, vagy újra kell programoznod ügyfélkódokkal, meg hasonló hülyeségekkel. Ha ez a set-top box odakerült volna Steve Jobshoz, közölte volna, hogy egy kalap szar és kirúgta volna a fejlesztéssel megbízott részleg vezetőjét. Elsőre látta volna, hogy a gép teljesen alkalmatlan a nappaliba, hogy semelyik elemében sem szerethető, hogy ilyet egyszerűen nem szabad adni az embereknek. Talán akad olyan, akit nem zavar az ilyesmi, ahogy a házilag barkácsolt pc otrombasága, hangja sem tűnik fel milliónyi felhasználónak, mert azt hiszik, hogy egy számítógép csak egyféle lehet, de ezek sem alkalmasak arra, hogy valóban jobbá, szerethetőbbé tegyék a mindennapjainkat. Steve Jobs annyira megszállottan hitt abban, hogy a felhasználóknak tökéletesen szerethető terméket kell adni, hogy sokszor túlzásba esett, vagy mondjuk úgy, megelőzte a korát. Esetleg a technológiát. Az Apple III-ba például nem engedett ventilátort tenni, pont azért, mert tudta, hogy az emberek gyűlölnék a zúgó gépet. Akkoriban azonban még nem voltak olyan áramkörök, amik kis fogyasztás mellett is elfogadható teljesítményt tudtak volna nyújtani, így az Apple III gyakran túlmelegedett, megbízhatatlan volt. Vagy ott a kirúgása utáni, visszatérése előtti projektje, a NeXT. Ragaszkodott ahhoz, hogy a spéci, nagyteljesítményű gép házának a belső kialakítása is tökéletesen legyen. Barkácsoló apjától ugyanis azt tanulta, hogy a kerítésnek azt az oldalát is szépen kell lefesteni, amit senki sem lát, különben nem járja át azt a tökéletesség, nem lesz minőségi a végeredmény. Még a gépet készítő gyárnak is patyolat tisztának, hófehérnek kellett lennie, hogy megfeleljen Jobs elvárásainak. A NeXT ennek megfelelően túlárazott gép lett, nem is nagyon fogyott. Jobs perfekcionizmusa viszont sokat finomodott az évtizedek alatt. Ennek lett az eredménye például az a MacBook Pro, amin most ezt a posztot írom: gyönyörű, hibátlan a külső kialakítása, és belül is rend uralkodik. Nincs agyontervezve, de belül is szép. Nem tökéletes gyárakban készítik, de minőségi, tartós a végeredmény. És van benne ugyan ventilátor, de hiába legalább százszoros a gép teljesítménye, mint a set-top boxé, csöndesebb annál. Pedig ezt munkára szánták, nem kikapcsolódásra. Aki egyszer hozzászokik ehhez az érzéshez, nem szívesen enged belőle, akármilyen technológia eszközt vásárol magának. Én sem tudtam elfogadni, hogy mostantól egy zúgó dobozzal kell együtt élnem a nappaliba, szóval hekkeltem magamnak egy Apple-rendszert: kevésbé elegáns, kevésbé szép, de legalább egy fokkal közelebb vagyunk a tökéletességhez. Vettem magamnak egy infrajel továbbító rendszert, ami egy kis vevőfejből áll, ez van a tévé mellett. Van egy még kisebb jeladó, amit a set-top boxszal együtt beraktam a szekrénybe. A végeredmény: a tévé mellett már nincs semmi, érvényesülni tud a letisztult keret és a szép kijelző. Nem világítja be éjszaka a fél lakást a fényes LED, és nincs többé ventilátorzaj se, mert a szekrény lefogja, abban van elrejtve a cucc:A hátlapnál ugyan "ereszt a terv", mert itt lyukas a bútordarab, amire egyébként szükség is van, hogy szellőzni tudjon az ördögi szerkezet, de itt nem jön ki annyi zaj, hogy az zavaró legyen. Hát így bizonyítottam be, hogy a Föld banánalakú.