Gyakorlatilag poroszkálnak a könyöktámaszos mankóikkal. Kérdezősködnek, próbálják értelmezni a buszmenetrendet. Van aki iránymutatással és hangosan elmondott szavakkal magyarázva segíti őket.
Az elől álló stoppolgat, de határozatlan mozdulattal. És persze hiába is lenne bátor a mozdulat. Jobb így. A boltba megyek a posta felőli oldalon. Átlépek. Csak mert használtam már ilyen gyógyászati segédeszközt – alig vártam, hogy átállhassak a sima tenyeres támaszbotra –, és mert anya szült bennünket. Őket nehezebb helyre. Kérdezem, mi a gond. Mit segíthetek. De kocsim az pont nem volt igazán sose. Mondják, hogy a Técsőt keresik.
Técső. Técső? Elsőre nem értem, egy ezredmásodpercre gondolok a Kárpátalján fekvő városra Husztnak romvárától 30 kilométerre és a Técsői Banda nevű zseniális népzenekarra, akiket éppen Csabdiról ismerek – aztán kiderül, hogy a Tesco-t keresik.
Szemmel láthatóan nem hétvégi nagybevásárlás miatt. Az áruházi járat, vagy bármilyen járat érdekelné őket, mert nagyon lassú haladásuk. Az elől álló stoppol.
Éles fájdalmuk azt hiszem nincs. A magasabb szárazon és csúnyán köhög. Cigit kérnek. Nincs szmokingom. A táborban élnek. Szíriából érkeztek mindketten. Nem rokonok. Sorstársak. Főleg a fehér pólóssal beszélgetünk. Be is mutatkozunk mindkettővel utónévre szorítkozva. A próféta nevét viselőtől kérdezem, mi történt a lábával. Gesztikulálva, angol szavak sorolásával mondja, hogy a ház, amiben éltek, összeomlott bombázáskor. Tekintetét az égnek emelve, tenyerét szemei előtt végighúzva, a szemét lehunyva tartva mutatja és mondja három másodperc alatt, hogy szülei házuk romjai között haltak meg. "Father, Mother, Dead." Szemlehunyásnyi életek.
Kérdezem az utastársáról, hogy ő ugyanabban a házban volt-e. Nem. Ebben maradunk. Kérdezem a település nevét is, nem írom le védelmük miatt, még ez a kép is több a soknál.
Nem muszáj velem senkinek egyetértenie a viszonyításért: de akkor is megbecsülöm, hogy saját falumban – saját lábamon elmehetek kenyérért, hogy aztán vajjal és például birslekvárral kenjük meg a saját hajlékunkban saját asztalunknál például kakaóhoz.
Ez aztán megérne egy nagyívű nemzeti konzultációt x milliárdért, közpénzen.
Még igaz is lenne minden szava...
God bless you!
7 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás