Kegyelemkenyér: ez Moldova György új könyvének a címe, amelyben az író, a tőle megszokott szociográfiák receptje szerint beszélget a városok lakóival, vezetőkkel és régi ismerőseivel arról, hogy milyen most az élet Magyarországon. A kép, amit a könyv elénk tár, kétségbeejtő.

Hódmezővásárhellyel kezdődik a mű, ahol annak idején óriási ipari üzemek voltak, nagy állami gazdaságok és több tucat téesz. Lesöpörték mind a térképről – mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Moldova György pénteken. Az író érdeklődött Hódmezővásárhely polgármesternél, hogy mivel készülnek fellendíteni a várost, és megdöbbenve hallotta, hogy az úszóturizmussal. Elképedve emlékezett a műsorban az író, hogy

a polgármester arra készül, hogy az uszodába majd jönnek a turisták, és abból tartják el a 36 ezres várost.

Moldova hagyományosan meg szokta kérdezni a városok vezetőit, hogy hányan vannak a szegények a településen, de most nem kapott választ erre a polgármesterektől.

„Hiába kérdeztem a szegények számáról, nem tudtak válaszolni”

– mondta.

Felkereste azokat a színhelyeket, amelyekről korábbi könyveiben is beszámolt. Ellátogatott Ózdra, Komlóra és még lesújtóbbnak találta a képet, mint amilyennek évtizedekkel korábban ábrázolta. Arra is felfigyelt, hogy a bányászvárosokban minden választás előtt beígérik a bányák újranyitását. Most is ezt tapasztalta, persze aztán nem történik semmi.

Komlón a szocialisták és a Fidesz felelősségét egyformának látta a bányák bezárásában.

„Minden aknatornyot kivágtak. Kimentem a hegyre, egy lepattant téglasarok, annyi nem maradt a bányákból”

– fogalmazott. Majd felidézte az egyik kísérője mondatát: “látod azt a nagy fát, ott ásták el az utolsó bányász talicskát. 13 ezer ember került az utcára. Hazamentek parasztizálni” – mesélte az író. Moldova szerint Pécs ötvenezer lakost vesztett el. Megszűntek a szállodák, a kemping, a vidámpark, parkoló van a házak helyén – így látja most Moldova György. A Király utcán, a pincérek állnak az utcán, nincs vendég, aki bemenne – idézte fel az utolsó pécsi élményét.

Ki foglalkozik az emberekkel?

“Belehalok” – válaszolta Moldova a kérdésre, hogy mit érez írás közben. Nekem ez nem álca, nem politikai magatartás, amikor összeszedem a tényeket és leírom a valóságot. Szeretem őket, és ők is szeretnek engem. Orbánt húsz ember várta Salgótarjánban engem pedig 150.

Arról is beszélt az Egyenes Beszédben az író, hogy miként tekint a hivatására:

„Nem tudok asztalt faragni, nem tudok jól mozdonyt vezetni, az én dolgom pedig, hogy elmondjam az embereknek, hogy mi van ma itt.”

66 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
mariaberta
Nem csodálkozom, minden normális ember így érez! Manapság idézhetjük Tompa Mihály versét.
És ha van bennünk hűség hazánk iránt , elmondhatjuk nap, mint nap...
farkas
Moldova rendes komenista. Nem szélkakas, akiket a Marxizmusból csak a tőke fogott meg. Thürmer ilyen még. Nosztalgiáznak az arany 70-es éveken, amikor csúcsocson volt az ipar és a mezőgazdaság. Nekünk elég annyi, hogy képes ez a Nép hatalmas teljesítményekre, ha hagyják a kvóták...
Mézike
@Csizmás Kond: Cirmi. A varjú is énekes madár csak rocker.
Eladott Ország
@Mézike: Meg a veréb is madár és csiripelni is tud.
elnyomott
@namihami: Ha már...
Mondjuk Schmitt Pálnak is nagyobb szabadsága volt annak idején, "valaki" is volt - mégis megtagadta azt a rendszert, köpönyeget fordított.
Moldova legalább hű az elveihez. Ez egyre kevesebbekről mondható el. És a kisember nem elsősorban külföldi útra vágyott...

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.