Jánosi Katalin harminc évvel ezelőtt nem gondolta volna, hogy lesz egy új önkényuralom Magyarországon. A Nagy Imre Alapítvány kurátora a hvg.hu kérésére visszaemlékezik, mi történt az újratemetéskor, amit ő nem is hív újratemetésnek. A Hősök terén összegyűlt tömeg emelkedett némasága, a nemzet lelkiismeretének hangjai, a gyász és a tisztelet nagy emberi kárpótlást nyújtottak neki 1989. június 16-án. De – veti fel – talán mégsem Orbán Viktorra kellett volna bízni a feladatot, hogy szóljon az összegyűltekhez. Elmondja azt is, mi bántotta igazán abban a beszédben.
Forrás:
hvg.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
8 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Lehet véletlen fére(érhető)fogalmazás,
de nem zárom ki annak lehetőségét sem, hogy egyszerű igazmondás
A párt központi napilapja ma i ünnepi (sokan, sokért hordanak össze nagyon sok hazugságot, hogy Őfeneségének valamiféle Ascensio-os napot rittyentsenek) vezércikke főoldali ajánlójában olvasható:
„A szabadság évtizedei
1989. június 16-án a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársai koporsóinál egy egész nemzet állt vigyázzban, egy egész ország érezte, hogy nincs visszaút. Soha többé nem akarunk szocialista diktatúrában élni.
NÉZŐ LÁSZLÓ”! =))
Nos tudálékosság ls szájbarágás szándéka nélkül – függetlenül attól, hogy mennyire ez a nap és mennyire Orbán – le kell szögeznem senki sem mert kiállni és elmondani, hogy csak és csupán a címke lecserélésre megy ki az egész.; a szocialista diktatúrát Orbán-ira cseréljük! =))
.
Új hozzászólás