A valóság a legnagyobb illúzió?

Az érzékelés egy trükkös dolog: nem lehetünk biztosak abban, hogy amit látunk, hallunk, érzünk, valóban ott van-e és olyan-e, ahogy mi felfogjuk. Ez pedig csak fokozódik, ha felnézünk a csillagos égre, és belegondolunk, hogy azok a csillagok már talán nem is világítanak… Az űrben a fény sebessége ugyanis véges. Ha a Holdra nézünk, azt látjuk, milyen volt 1,3 másodperccel ezelőtt, ha a Napra, akkor a 8 perccel ezelőtti állapotát látjuk, míg ha a Földhöz legközelebb levő csillagot, a Proxima Centaurit figyeljük, a négy évvel ezelőtti állapota látszik, a legközelebbi galaxisnak, az Andromédának pedig a KÉT ÉS FÉL MILLIÓ ÉVVEL ezelőtti. (Csak a viszonyítás kedvéért, jelenlegi ismereteink szerint 2,5 millió évvel ezelőtt az ember Australopithecus nevezetű elődje falatozta a banánt/almát mit sem sejtve az Androméda galaxisról.)