Lelkes fogadtatásban részesült Quentin Tarantino a Volt egyszer egy Hollywood című filmje, amelyet kedd este mutattak be a 72. cannes-i fesztivál hivatalos versenyprogramjában.
Az idei cannes-i fesztiválon eddig nem látott tömeg érkezett Tarantino legújabb filmje bemutatójának napjára. A hollywoodi világsztárokat reggel óta várták a rajongók a fesztiválpalotába vezető 24 fokú lépcső alján, s a színészek meg is hálálták a lelkesedést:
hosszú perceken át szelfiztek a szerencsésebbekkel és autogramokat osztogattak, miközben az újságírók is már órákkal korábban sorban álltak, hogy bejuthassanak a film egyetlen sajtóvetítésére.
A vetítés előtt Thierry Frémaux, a fesztivál művészeti igazgatója megismételte a rendező azon kérését a nézőkhöz, hogy ne mondják el azoknak előre a történetet, akik még nem látták az alkotást. Tarantino kérése mindenekelőtt a fesztiválra akkreditált újságírókhoz szól, miután a filmet világszerte csak augusztusban mutatják be.
A Volt egyszer egy Hollywood az 56 éves rendező kilencedik és eddigi legszemélyesebb filmje. A történet Los Angelesben játszódik 1969-ben, amely év a hippimozgalom idején Hollywood aranykorának végét jelentette Roman Polanski filmrendező terhes feleségének, Sharon Tate-nek és barátainak kegyetlen meggyilkolásával.
A film főhősei egy képzeletbeli westernszínész, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) és barátja, a szintén képzeletbeli kaszkadőr dublőre, Cliff Booth (Brad Pitt), akiknek közvetlen szomszédságába költözik Hollywood két új sztárja, Roman Polanski és Sharon Tate (Margot Robbie).
DiCaprio szerint Quentin az egyik utolsó, aki a mozi nagy hagyományát képviseli, míg Brad Pitt szerint a Volt egyszer egy Hollywood szerelmes levél Hollywoodhoz, Los Angeleshez és a mozihoz.
A vetítés végén Tarantino a cannes-i fesztiválról emlékezett meg, amely elindította filmes karrierjét és ahol 25 évvel ezelőtt a Ponyvaregény című filmjéért elnyerte az Arany Pálmát.
Cannes megváltoztatta a életemet. A Kutyaszorítóban című filmmel (1992-ben) kis független filmesként jöttem ide és aztán bejártam a világot
– mondta a rendező a premieren.
Cikk- és címlapkép: AFP
(MTI)
11 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Ez nyomasztó.
Sőt, fájdalmas.
Látva a hozzá vezető utat.
Nem vagyok bebaszva mindig, csak máshogy gondolkodom néha - mindig.
Aki nem hisz Jézusban, az az Antikrisztus.
És bizony a zsidók nem hisznek Jézusban.
Van kérdés?
Az egész világ, minden létezés értelme Istenről szól.
Amíg ezt nem látod, semmi értelme a létezésednek - csak vagy, élsz a halálodig.
Milyen érzés a halálodig élni?
Én nem tudom, mert kurvára örökké élek- még ha meghalok is.
Új hozzászólás